Társas tanulás és társas megismerés

Abstract

Tanulmányunkban egy új hipotézist fejtünk ki, miszerint az emberi faj a tudás tanítással történő átadására és elsajátítására adaptálódott. Ezt az adaptációt, amelyet „pedagógiának”neveztünk el, egy speciális kommunikációs rendszer valósítja meg, amely nem előfeltételezi sem a nyelv, sem a magas szintű tudatelmélet meglétét, hanem éppen hogy maga segítheti elő ezen emberspecifikus képességek kifejlődését mind a filo-, mind az ontogenezisben. Feltételezzük, hogy ennek az új társas tanulási mechanizmusnak az evolúcióját a többszörösen beágyazott eszközkészítés és az eszközök funkciójának ebből következő átláthatatlansága tette szükségessé. A hipotézist igazoló adatok azonban elsősorban a fejlődéslélektanból származnak. Bemutatjuk, hogy az embercsecsemő társas viselkedésének több olyan jelensége, amelyek rejtélyesnek tűnhetnek bevett funkcionális értelmezésük fényében, kézenfekvőbben magyarázhatóak olyan adaptációk működésével, amelyek feladata, hogy elősegítsék a társak által tanítás útján közvetített tudás elsajátítását.