Affiliation:
1. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Arc-Állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest, Mária u. 52., 1085
2. Budapesti Corvinus Egyetem, Egészségügyi Közgazdaságtan Tanszék, Budapest
3. Semmelweis Egyetem, Rácz Károly Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola, Budapest
4. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Orális Diagnosztikai Tanszék, Budapest
Abstract
Összefoglaló.
Bevezetés: Magyarországon 100 000 olyan értelmi sérült él, akik
speciális ellátásra szorulnak. Előzőleg beszámoltunk az akut fogászati ellátás
eredményeiről és problémáiról. Ahhoz azonban, hogy a teljes fogászati
rehabilitáció felé lépéseket lehessen tenni, ismerni kell az ilyen betegek
fogászati állapotát. Célkitűzés: Statisztikailag releváns,
nagyobb beteganyagon felmérni az értelmi sérült betegek fogászati állapotát,
összehasonlítva mind az orvosi rehabilitációs kezelésben részesülő betegek
(főleg testi fogyatékosok), mind az általános populáció adataival.
Módszer: A fogászati állapot felmérésére két betegcsoport
állt rendelkezésünkre. Összesen 325 beteg statusát rögzítettük. A vizsgáltakat 3
csoportba osztottuk: enyhe (36), közepes (247) és súlyos (42) értelmi sérültek.
Az értelmi sérült betegek fogászati állapotát DMF-T-indexszel mértük, és
összehasonlítottuk az orvosi rehabilitációs kezelésben részesülő betegek és az
általános populáció adataival is. Eredmények: A 325 szellemi
sérült össz-DMF-T-indexének átlaga ± szórás: 11,04 ± 7,35; a carieses fogak
számának átlaga: D = 3,66 ± 4,61; a hiányzó fogak számának átlaga: M = 5,22 ±
5,74. A fogmegtartó kezelés minimális volt: átlag F = 2,16 ± 3,12. Azoknak az
értelmi sérülteknek, akik intézetben élnek, rosszabb a fogazati állapotuk, mint
azoknak, akik családban vannak. Következtetések: Az
eredményekből látszik, hogy az értelmi sérültek fogai elhanyagoltabbak, mint a
normálpopuláció esetében. A DMF-T-index önmagában nem tükrözi ezeket a
magállapításokat, csak akkor, ha szétbontva vizsgáljuk az adatokat. Orv Hetil.
2021; 162(42): 1698–1702.
Summary.
Introduction: There are 100,000 mentally disabled individuals
in Hungary requiring special care. Previously, we reported the results and
problems of acute dental care. However, in order to take the appropriate
measures toward holistic dental rehabilitation, clarity regarding the condition
of those mentally disabled individuals is necessary. Objective:
To measure the dental health of mentally disabled individuals based on a large
sample of patients, to compare the results with both differently-abled (i.e.,
primarily physically disabled) individuals and the general population.
Methods: There were two available patient cohorts for the
measurement of dental health. With the two cohorts combined, we recorded data
about 325 patients. We split the patients into three groups: mild (36), medium
(247), and severe (42) mental disability. We used DMF-T index to measure dental
health status, and compared the results with those of physically disabled and
the general population. Results: The mean ± deviation of DMF-T
index of the disabled patients was 11.04 ± 7.35; the mean of decayed teeth: D =
3.66 ± 4.61; the missing teeth: M = 5.22 ± 5.74; the filled teeth: F = 2.16 ±
3.12. Mentally disabled patients living in institutions showed worse dental
health than those living with families. Conclusions: The
results show that the teeth of mentally disabled patients are more neglected
than those of the general population. The DMF-T index does not mirror these
conclusions unless we examine each data set separately. Orv Hetil. 2021;
162(42): 1698–1702.
Cited by
1 articles.
订阅此论文施引文献
订阅此论文施引文献,注册后可以免费订阅5篇论文的施引文献,订阅后可以查看论文全部施引文献