Értelmi sérültek fogászati állapotának felmérése

Abstract

Összefoglaló. Bevezetés: Magyarországon 100 000 olyan értelmi sérült él, akik speciális ellátásra szorulnak. Előzőleg beszámoltunk az akut fogászati ellátás eredményeiről és problémáiról. Ahhoz azonban, hogy a teljes fogászati rehabilitáció felé lépéseket lehessen tenni, ismerni kell az ilyen betegek fogászati állapotát. Célkitűzés: Statisztikailag releváns, nagyobb beteganyagon felmérni az értelmi sérült betegek fogászati állapotát, összehasonlítva mind az orvosi rehabilitációs kezelésben részesülő betegek (főleg testi fogyatékosok), mind az általános populáció adataival. Módszer: A fogászati állapot felmérésére két betegcsoport állt rendelkezésünkre. Összesen 325 beteg statusát rögzítettük. A vizsgáltakat 3 csoportba osztottuk: enyhe (36), közepes (247) és súlyos (42) értelmi sérültek. Az értelmi sérült betegek fogászati állapotát DMF-T-indexszel mértük, és összehasonlítottuk az orvosi rehabilitációs kezelésben részesülő betegek és az általános populáció adataival is. Eredmények: A 325 szellemi sérült össz-DMF-T-indexének átlaga ± szórás: 11,04 ± 7,35; a carieses fogak számának átlaga: D = 3,66 ± 4,61; a hiányzó fogak számának átlaga: M = 5,22 ± 5,74. A fogmegtartó kezelés minimális volt: átlag F = 2,16 ± 3,12. Azoknak az értelmi sérülteknek, akik intézetben élnek, rosszabb a fogazati állapotuk, mint azoknak, akik családban vannak. Következtetések: Az eredményekből látszik, hogy az értelmi sérültek fogai elhanyagoltabbak, mint a normálpopuláció esetében. A DMF-T-index önmagában nem tükrözi ezeket a magállapításokat, csak akkor, ha szétbontva vizsgáljuk az adatokat. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1698–1702. Summary. Introduction: There are 100,000 mentally disabled individuals in Hungary requiring special care. Previously, we reported the results and problems of acute dental care. However, in order to take the appropriate measures toward holistic dental rehabilitation, clarity regarding the condition of those mentally disabled individuals is necessary. Objective: To measure the dental health of mentally disabled individuals based on a large sample of patients, to compare the results with both differently-abled (i.e., primarily physically disabled) individuals and the general population. Methods: There were two available patient cohorts for the measurement of dental health. With the two cohorts combined, we recorded data about 325 patients. We split the patients into three groups: mild (36), medium (247), and severe (42) mental disability. We used DMF-T index to measure dental health status, and compared the results with those of physically disabled and the general population. Results: The mean ± deviation of DMF-T index of the disabled patients was 11.04 ± 7.35; the mean of decayed teeth: D = 3.66 ± 4.61; the missing teeth: M = 5.22 ± 5.74; the filled teeth: F = 2.16 ± 3.12. Mentally disabled patients living in institutions showed worse dental health than those living with families. Conclusions: The results show that the teeth of mentally disabled patients are more neglected than those of the general population. The DMF-T index does not mirror these conclusions unless we examine each data set separately. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1698–1702.