Affiliation:
1. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Arc-Állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinika Budapest, Mária u. 52., 1085 Magyarország
2. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Parodontológiai Klinika Budapest Magyarország
Abstract
Bevezetés: Ma Magyarországon az értelmi fogyatékkal élők
fogászati ellátása és a prevenció lehetőségei egyre nagyobb kihívást jelentenek.
Hazánkban jelenleg 100 000 olyan értelmi fogyatékkal élő van, akik „speciális
orvosi ellátásra” szorulnak. Célkitűzés: Kidolgozni, illetve
módosítani a betegek szellemi képességéhez alkalmazkodó egyszerű prevenciós
eljárást, ezt egy kiválasztott közösségen belül bevezetni. Az eredményeket 3,
illetve 6 hónap múlva felmérni és ezt a nemzetközi irodalommal összehasonlítani.
Módszer: A prevenciós tevékenységet 49, a csömöri „Egyenlő
Esélyekért Alapítvány Fogyatékosok Otthona és Nappali Gondozó” intézetben lévő
beteg esetében vezettük be. Az adatok pontosítása érdekében a pácienseket 3
standardizált orvos külön-külön vizsgálta. A program első lépése a fogápolás
betanítása volt mind a betegek, mind az ápolószemélyzet számára. A fogak
parodontalis állapotának felmérését, kontrollját a teamben lévő parodontológus
szakorvos végezte. A betegeket 3, illetve 6 hónap után ellenőriztük, az adatokat
rögzítettük. Eredmények: A DMF-T-index tekintetében ilyen rövid
idő alatt változást nem regisztráltunk, ezért a restorative indexet alkalmaztuk.
A parodontalis állapot tekintetében szignifikáns javulást tapasztaltunk.
Megbeszélés: A prevenciós tevékenység eredményesnek
bizonyult, tekintettel arra, hogy az elhanyagolt szájhigiéné miatt mindegyik
betegnek parodontalis problémája volt. A parodontalis állapot szignifikáns
javulása révén remélhető, hogy a későbbiekben a fogazat állapota is javulni fog.
Következtetés: A fokozott szájhigiéné (a betegek
elhanyagolt szájhigiénéjéhez képest a „normál-szájhigiénéhez” való közelítés)
lényeges pozitív változást tud hozni a speciális ellátást igénylő pácienseknél.
A pozitív eredmények érdekében a megfelelő kommunikáció és a rendszeres
motiváció mind a betegek, mind az ápolószemélyzet számára fontos és szükséges.
Orv Hetil. 2023; 164(37): 1456–1461.