A glikált hemoglobin mint lehetőség a metabolikus szindróma szűrésében

Abstract

Összefoglaló. Bevezetés: A metabolikus szindróma előfordulása és jelentősége az elhízás prevalenciájával arányosan megnövekedett. Diagnosztizálása különböző kritériumrendszerek segítségével történhet. Célkitűzés: A kutatás célkitűzése volt egy hátrányos helyzetű település lakosságánál a metabolikus szindróma prevalenciájának megállapítása a diabetes mellitus szempontjából fokozott, illetve magas kockázatú egyéneknél, emellett a glikált hemoglobin alkalmazhatóságának vizsgálata a metabolikus szindróma szűrésében. Módszer: A metabolikus szindróma megállapítása az International Diabetes Federation kritériumrendszere alapján történt a vérnyomás- és haskörfogatértékek, illetve vénás vérminta alapján. Az utóbbi folyamán szérumból a lipidparaméterek és a glikált hemoglobin vizsgálata, plazmából pedig éhomi és terheléses vércukorvizsgálat történt. A labordiagnosztikai módszerek alkalmazhatóságát „receiver-operating characteristic (ROC) curve” (vevőegység-működési karakterisztikus görbe) segítségével elemeztük. Eredmények: A 74 vizsgált egyén 71,62%-ánál igazolódott metabolikus szindróma (n = 53). A legideálisabb „cut-off point” az 5,65%-os (38,3 mmol/mol) glikálthemoglobin-érték volt, amelynél a szenzitivitás 69,8%-nak, míg a specificitás 77,3%-nak (p<0,001) adódott. A módszer pozitív prediktív értéke 69,8%, míg negatív prediktív értéke 81,8% (p<0,001) volt. Az éhomi vércukorszint esetében a legideálisabb vágópontnak szintén az 5,65 mmol/l-es vércukorérték bizonyult. Következtetés: A metabolikus szindróma előfordulása a fokozott, illetve magas diabetesrizikóval rendelkezők körében jelentősen magasabb volt, mint hasonló kutatások esetében az összpopulációra vonatkoztatva. Elemzéseink alapján a glikált hemoglobin a metabolikus szindróma megállapítása során alkalmazható az éhomi vércukorszint kiegészítéseként. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1244–1251. Summary. Introduction: The incidence and thus the relevance of metabolic syndrome have been increasing in parallel with the prevalence of obesity. Metabolic syndrome can be diagnosed using various criteria systems. Objective: This research was designed to establish the prevalence of metabolic syndrome among patients at moderate or high risk for diabetes mellitus in the population of a disadvantaged Hungarian municipality. The secondary objective of the study was the examination of the suitability of glycated hemoglobin as a screening tool for metabolic syndrome. Method: Diagnosis of metabolic syndrome was established using the International Diabetes Federation criteria system based on the measurement of blood pressure and abdominal circumference as well as values using venous blood samples. Lipid parameters and glycated hemoglobin levels were measured from serum as well. The fasting and two-hours post-load blood glucose were measured from plasma. The validity of the laboratory diagnostic methods were determined with receiver-operating characteristic (ROC) curve analysis. Results: 71.62% of the 74 tested patients were confirmed to have metabolic syndrome (n = 53). The optimal cut-off point was 5.65% (38.3 mmol/mol) glycated hemoglobin value with 69.8% sensitivity and 77.3% specificity (p<0.001). The positive predictive value of the method was 69.8%, while the negative predictive value was 81.8% (p<0.001). For fasting glucose levels, the optimal cut-off point was the 5.65 mmol/L blood glucose level. Conclusion: The prevalence of metabolic syndrome among individuals at elevated or high risk for diabetes was significantly higher compared to the total population, based on published data from similar earlier studies. Based on our analyses, glycated hemoglobin – used as a complementary parameter to fasting glucose level – is suitable for the diagnosis of metabolic syndrome. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1244–1251.