Scapuladyskinesis közepes méretű, teljes vastagságú supraspinatusizom-szakadások esetén

Abstract

Bevezetés: A lapocka mozgászavara rotátorköpeny-szakadásban jól ismert tünet, jelentősége azonban nem egyértelmű. Egyes szerzők a rotátorköpeny-szakadás kiváltó okának, mások a betegség következményének tartják. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy felmérjük a scapula mozgásában létrejövő elváltozásokat degeneratív eredetű, közepes kiterjedésű, teljes vastagságú supraspinatusizom-szakadás esetén egészséges kontrollcsoporthoz viszonyítva. Anyag és módszer: Vizsgálatunkba 10 egészséges (kontrollcsoport) és 9, közepes méretű (1–3 cm), panaszos supraspinatusizom-szakadással rendelkező (vizsgálati csoport) embert vontunk be, akiknél VICON 3D ’motion capture’ rendszer és U.L.E.M.A. mozgásanalitikai szoftver segítségével elemeztük a vállöv, ezen belül a lapocka mozgásait sagittalis és scapularis síkban végzett flexio során. Kétmintás t-próbával vizsgáltuk, hogy az egyes humerusflexiós szöghelyzetekhez tartozó lapocka posterior tilting, felfelé rotáció és protractio értékei között megfigyelhető-e szignifikáns eltérés a két csoport között. Eredmények: A vizsgálati csoportban sagittalis karemelések során 40°-os és 50°-os karemelés mellett szignifikáns növekedést igazoltunk a lapocka protractiójában a kontrollcsoporthoz képest (p<0,05), míg a lapocka felfelé rotációs és posterior tilting mozgásában szignifikáns különbséget nem igazoltunk. Scapularis síkban végzett flexio során szignifikáns eltérést nem tudtunk igazolni a lapocka mozgásaiban a kontrollcsoporthoz képest. Következtetés: Közepes kiterjedésű supraspinatusizom-szakadások esetén is észlelhető lapockadyskinesis. Lapockadyskinesisben először a protractióban jelentkezik szignifikáns eltérés, mely a szakadás további növekedése során a későbbiekben érintheti a lapocka felfelé rotációt és tiltinget is. Orv Hetilap. 2023; 164(31): 1213–1221.