Comparative methodological analysis of soil data from a Kreybig survey

Abstract

Munkánkban elsősorban az alapvizsgálatok körébe tartozó talajvizsgálati módszerek (Arany-féle kötöttség, kémhatás, hidrolitos aciditás, karbonát-, vízben oldható összes só-, és humusztartalom) Kreybig térképezés idején alkalmazott, illetve a mai gyakorlatnak megfelelő, módszerkönyvek alapján történő összehasonlító értékelését céloztuk meg, hogy ezzel bemutassuk a Digitális Kreybig Talajinformációs Rendszerben (DKTIR) tárolt archív adatok alkalmazhatóságát és megbízhatóságát, illetve ez utóbbit a lehetőségekhez képest számszerűsítsük. A módszertani összevetéseken túl részletesen vizsgáltuk a humusztartalom mérésére korábban alkalmazott permanganátos, ill. a később elterjedt Tyurin-féle módszer egyes teljesítményjellemzőit. A két módszerrel kapott eredményeket összehasonlítottuk egy tíz mintából álló, Bodrogközből származó talajminta-sorozaton. Röviden összefoglaltuk a szemcseösszetétel és a kicserélhető kationok meghatározására korábban alkalmazott módszerek maitól való eltérését. Megállapításainkat a következőkben foglaljuk össze. A leírások alapján egyértelmű, hogy a mintavételezés és a talajminták előkészítése a maival azonos módon történt. Az Arany-féle kötöttségi szám meghatározása kézi keveréses módszerrel történt, amely kisebb mintaszámnál ma is használatos, míg sorozatméréseknél a gépi keverés eljárás a ma elterjedt, mely kötött talajok esetében a kézi keverésesnél általában kisebb értéket ad. A pH-értéket korábban is elektrometriás módszerrel határozták meg, a szénsavas mész, illetve hidrolitos aciditás mérése is a maival azonos elven és technikával történt. Ezek eredményei tehát a korábbiakkal teljes mértékben összehasonlíthatók. Az eddigi mérési eredmények alapján megállapítható, hogy a humusztartalomra vonatkozó permanganátos és Tyurin-féle módszerek eredményeinek konverziójához nem lehet egy egységes „váltószámot” rendelni, a mérési eredmények nem függetlenek a talajminták mechanikai összetételétől. Agyag- és vályogminták esetében a bikromátos roncsolás 1–10%-kal nagyobb humuszeredményt adott, míg a homokminták esetén ez csaknem 15%, a permanganátos eredmény „javára”. A szemcseösszetételre, illetve kicserélhető kationok meghatározására szolgáló módszerek változása miatt a korábbi eredmények tájékoztató adatként vehetők figyelembe.