Számítógépes program a talajok fizikai és vízgazdálkodási jellemzőinek egyéb talajjellemzőkből történő számítására (TALAJTANonc 1.0)

Abstract

Az elmúlt évtizedekben mérési adatbázisok felhasználásával számos talajfizikai becslési eljárást dolgoztak ki. A TALAJTANonc 1.0 szoftvercsomagba hazai és külföldi fejlesztésű talajfizikai becslési eljárásokat építettünk be. A program más Windows-os programokhoz hasonlóan kezelhető. A becslési eljárásokban használt adatok táblázatosan adhatók meg. A becslések, illetve a függvényillesztések eredményeit a program táblázatosan, illetve ábrákon mutatja be. A programmal a mérési pontokra hatféle víztartóképesség-függvény és négyféle vízvezetőképesség-függvény illeszthető. A TALAJTANonc további 11 becslési eljárást tartalmaz, amelyekkel egyszerűen megmérhető talajjellemzőkből további talajfizikai és vízgazdálkodási jellemzők (térfogattömeg, víztartó- és vízvezető képesség) határozhatók meg. A TAKI talajadatbázisán a TALAJTANonc segítségével kidolgoztunk egy új becslési eljárást, amely fizikai féleség kategóriánként a talaj víztartóképesség-függvényét egyetlen átlag van Genuchten-függvénnyel adja meg. A TALAJTANonc-ba épített térfogattömeg-becslő eljárás (Rawls, 1983) a TAKI adatbázisának talajaira 13±1,3%-os (a = 0,01) átlagos hibával becsülte a mért térfogattömeg értékét. A TALAJTANonc segítségével megmutattuk, hogy a Brutsaert-függvény az esetek több mint 75%-ában jobban illeszkedett a TAKI adatbázisában található talajok mért víztartóképesség-értékeire, mint a van Genuchten-függvény. A vizsgálat alapján a Brutsaert-, ill. a három- és a négyparaméteres van Genuch-ten-függvény átlagos illeszkedési hibájának várható értéke 0,80±0,07 cm3×cm-3 (a = 0,01), ill. 1,26±0,08 cm3×cm-3 (a = 0,01) és 1,23±0,08 cm3×cm-3 (a = 0,01). A TALAJTANonc becslési eljárásait az eljárások kidolgozására használt adatbázistól független talajokra is alkalmaztuk annak érdekében, hogy a program használhatóságát bemutassuk. A független kapuvári talajminták (Németh, 1996) víztartóképesség-értékének becslésére a pontbecslő eljárás (Rajkai et al., 1981) bizonyult a legkisebb hibájúnak. A mért víztartóképesség-értékekre illesztett Brutsaert-függvény paramétereiből számított (Rajkai, 1984), ill. a van Genuchten módszerével (1980) kapott vízvezetőképesség-függvények közel azonos eltéréssel illeszkedtek a mért vízvezetőképesség-értékekhez. A független talajmintákra kapott eredmények is mutatják, hogy a program jól használható értékeket szolgáltat talajféleségek, tájelemek talajfizikai és vízgazdálkodási leírására, modellezésére.