Kadmium-szennyezés utóhatása a talajra és növényekre egy barna erdőtalajon

Abstract

Kadmium-szennyezés (270 kg/ha CdSO4) utóhatását vizsgáltuk a talaj Cd-tartalmára, humuszfrakcióira, a talajlégzés intenzitására, tenyészedényben nevelt hat növényfaj növekedésére és a hajtások elemtartalmára. A méréseink alapjául szolgáló barna erdotalajt szabadföldi nehézfém-szennyezéses tartamkísérlet Cd-terhelt és kontrollparcelláinak felso 20 cm-es rétegébol vettük, a terhelés utáni nyolcadik évben a Gyöngyös melletti Taspusztán (Károly Róbert Foiskola kísérleti tere). A kiszárított, kezelésenként homogenizált talajmintákból meghatároztuk a királyvízzel és ammónium-acetát + EDTA-val kioldott elemtartalmat (23 elemre). A légzésintenzitást elektronikus manométerrel 20 másodpercenként rögzített nyomásadatok alapján állapítottuk meg a 70%-ra nedvesített és 30 napig inkubált talajból. A talaj szerves anyagainak meghatározását az ún. két oldószeres eljárással (NaOH és NaF) végeztük.  A Cd-szennyezett és kontrolltalajon hat növényfajjal (retek, repcsény, sárga viola, sóska, laboda, oroszlánszáj) tenyészedény-kísérletet végeztünk. A 60 napig nevelt növények hajtásfejlodését, növekedését és elemtartalmát (salétromsavas roncsolás után) vizsgáltuk. Az elemanalízist minden esetben ICP-vel végeztük. Eredményeinkbol a következo megállapításokat tehetjük.  - A talaj Cd-szennyezése a nyolcadik évben is kimutatható volt a talaj felso rétegében, értéke (2,3 mg/kg) meghaladta az ún. “B-határértéket” (1,0 mg/kg).  - A talaj-mikroorganizmusok légzésintenzitása a szennyezett talajban magasabb volt a kontrollénál. A kadmium légzést serkento hatása visszavezetheto a Cd-kezelt talaj labilis humusztartalmának növekedésére, azaz egy korábbi, magasabb Cd-szintnél valószínusítheto gátlásra.  - A vizsgált hat növényfaj kelése, fejlodése és növekedése a szennyezést nem jelezte. A növényfajok hajtásának különbözo mértékben, de kivétel nélkül szignifikánsan nott a Cd-tartalma, s kisebb-nagyobb mértékben változott az egyéb elemtartalma is. Csökkent a Zn-tartalom (három fajnál megbízhatóan), többnyire nott a Ni-koncentráció, egy fajnál nott, egynél pedig csökkent a Mn-tartalom. A vizsgált növényfajok Cd-tartalma pozitív összefüggést mutatott S- és P-tartalmuk összegével.  - Megállapítható volt, hogy a Cd-szennyezés utóhatása még a szennyezés utáni nyolcadik évben is jelentos, s mind a talaj-mikroorganizmusok muködésében, mind a növények elemfelvételében megmutatkozik.