Egy irány a globális környezeti válság megoldására - A környezeti alkotmányosság elmélete

Abstract

A jelen kor globális környezeti válságának kezelésére alkalmas egyik eszközként az összehasonlító alkotmányjoggal foglalkozó szakirodalom a környezeti alkotmányosság elméletét ajánlja. Az elmélet kiindulópontja az, hogy az 1970-es évektől kezdődően globális környezeti alkotmányosodási folyamat indult be, melynek részeként mára a világ legtöbb alkotmányába bekerültek a környezeti célokat megfogalmazó rendelkezések. A környezeti alkotmányossággal foglalkozó szakirodalom azt vizsgálja, hogy ez a folyamat mennyiben segíti elő a környezeti célok hatékonyabb érvényre juttatását. Még a környezeti alkotmányosság hívei között is elterjedt nézet ugyanakkor, hogy a környezeti jogok alkotmányba foglalása jórészt szimbolikus gyakorlat maradt, hiszen a környezeti ügyekben eljáró bíróságok általában vonakodnak alkalmazni az alkotmányos környezeti rendelkezéseket. Jelen írás a környezeti alkotmányosság kortárs angolszáz jogirodalomban megjelenő elméletének, irányzatainak és dilemmáinak bemutatására törekszik, valamint kitér annak legújabb jelenségére, az éghajlati alkotmányosságra is. Az elmélet ismertetésével egyfelől az alkotmányos környezeti rendelkezések közötti fogalmi tisztázást végzi el a szöveg (mely a magyar szakirodalomban általában kevésbé differenciált formában jelenik meg), másrészt azt kívánja bemutatni, hogy a környezeti célok alkotmányos rögzítésének igénye egyszerre régi és új törekvés, az új lendületet pedig éppen az antropogén klímaváltozás jogi megoldásának keresése adta. Ez a lendület akár a hazai klímavédelmi törekvések számára is új viták kiindulópontjául szolgálhat.