Lelki élmények jelentősége az elfogyó keresztény gyülekezetek megmaradásában

Abstract

A Máté evangéliumában olvasott történetben Jézus a tengeren járva a hajóban ellenszéllel küzdő tanítványaihoz megy, majd kiszólítja Pétert a vízre, megmutatva nekik a fizikai világ törvényszerűségeit meghaladó hatalmát. Az élet határhelyzeteiben egyes emberek által átélt lelki élmények nem egyeztethetők össze a fizikai világ rendjével. Ezek az élmények arról győzik meg az érintettet, hogy van egy hatalom, amely a testi élet és a fizikai világ hétköznapi rendje felett áll. Ez a sokak által megtapasztalt, érzékelhető valóság feletti valóság a krisztusi üzenetnek és ennélfogva a keresztény gyülekezet életének is lényeges eleme. Az élet tengerén az egyház hajójának és utasainak útját néha a „vízen járáshoz” hasonló lelki élmények színesítik és hitelesítik. Ezek a dolgozatban említett lelki élmények arról győzhetik meg az olvasót, hogy az egyház hajójának útját az élet viharainál nagyobb erők kísérik, és azzal biztatják, hogy hajótörés nélkül célba ér. Minden „vízen járás”, akár mi tapasztaljuk meg azt, akár mások tesznek arról tanúságot, a hajóban ülők biztonságérzetét és a célba érés reményét erősíti. Így válhat a gyülekezet a bátor és bizakodó utazók együtt hajózásra hívogató eszközévé és környezetévé.