Abstract
Cél: A változások adekvát kezeléséhez, a személyes fejlődéshez és az optimális alkalmazkodáshoz egyértelműen a mentális egészségen át vezet az út. Mindennek különösen jelentős szerep jut a rendészeti felsőoktatásban, ahol a hallgatók a rendészeti munkavégzésre való felkészülés részeként folyamatos fizikai igénybevétellel is szembesülnek. Jelen tanulmányban a mentális egészség fogalmi meghatározásai mellett, a rendészeti felsőoktatás specifikus jellemzőinek tárgyalására is sor kerül. A mentális egészséget a rendészeti felsőoktatásban részt vevő hallgatók szempontjából közelítem meg, és hangsúlyozom a mentális egészség fejleszthetőségét, pozitív pszichológiai aspektusait.Módszertan: A rendészeti munkavégzés specifikus jellemzőinek azonosítása, valamint a rendészeti felsőoktatásban részt vevő hallgatók sajátosságainak feltárása érdekében forráselemzéseket végeztem. A mentális egészség komponenseinek tanulmányozását releváns szakirodalmak alapján összegeztem. A tartalomelemzések során a három vizsgálandó terület – rendészet, felsőoktatás, mentális egészség – lehetséges kapcsolódási pontjaira fókuszáltam.Megállapítások: A rendészeti munkavégzésre való felkészítés színtereként a rendészeti felsőoktatásban – összhangban a szakmai feladatokkal – a kompetenciafejlesztésre is egyre nagyobb hangsúly helyeződik. A kapcsolódási pontok pedig egyértelműen a pozitív mentális egészség fejlesztéséhez vezetnek. A specifikus kompetenciák fejlesztését célzó tréningek egyúttal a mentális egészség fejlesztését is szolgálják, a hallgatók egészségmagatartásának pozitív pszichológiai szemléletű támogatásával.Érték: Az egészségtudatos életmód szükségessége – mind testi, mind lelki aspektusait tekintve – egyre szélesebb körben válik nyilvánvalóvá, mely az egészség értékének növekedésére is utal. A fizikai egészség mellett a mentális egészség aktualitása is vitathatatlan, amint azt az elmúlt évek próbatételei is igazolják. A jövőbeni kutatási irányok kijelölése pedig a mentális egészség komplexitásából kiindulva, az egyes komponensek fejlesztésén keresztül célszerű.
Reference42 articles.
1. Antonovsky, A. (1987). Health promoting factor at work: the sence of coherence. In Kalimo, R., El Batawi, M. A. & Cooper, C.L. (Eds.), Psychosocial factors at work and their relation to health (pp. 153–167). WHO.
2. Arnett, J. J. (2000). Emerging Adulthood. A Theory of Development from the Late Teensthrough the Twenties. American Psychologist, 55(5), 469–480. https://doi.org/10.1037/0003066X.55.5.469
3. Bárdos Gy. & Kraiciné Szokoly M. (2018). Egészség, életmód, egészségfejlesztés a felsőoktatás szemszögéből. Neveléstudomány, (2), 5–21. https://doi.org/10.21549/NTNY.22.2018.2.1
4. Bíró É. (2014). Felsőoktatásban tanulók mentális egészsége. Doktori értekezés. Debreceni Egyetem.
5. Borbély Zs. (2019a). Egészségmagatartás és mentális egészség – nemi különbségek a munkahelyi stressz megélésében. Belügyi Szemle, 67(7-8), 37–49. https://doi.org/10.38146/BSZ.2019.7-8.3