Abstract
Cél: A tanulmány röviden áttekinti a nem pénzügyi szolgáltatók szerepét a pénzmosás elleni intézményrendszerben, bemutatva azok különböző típusait, az általuk nyújtott szolgáltatásokban pénzmosási szempontból rejtőző főbb kockázatokat. Emellett kitér a szolgáltatók pénzügyi információs egység felé megnyilvánuló bejelentési hajlandóságára, illetve bemutatja a felmerülő kockázatok csökkentésének lehetőségeit.Módszertan: A tanulmány elkészítésekor a releváns nemzetközi szakirodalom, ajánlások és európai uniós, valamint magyar jogszabályok kerültek áttekintésre. A tanulmányhoz felhasználásra kerültek a Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Iroda rendelkezésére álló statisztikai adatok is. A Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Iroda adatbázisából származó adatok vagy a szolgáltatók által tett adatszolgáltatásokon alapulnak (például eKSZNY, bejelentések száma), vagy a Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Iroda által lefolytatott eljárásokon, melyek részben automatikusan, informatikai rendszer által kerülnek legyűjtésre, részben manuális feldolgozás által. A manuálisan bekerülő adatok visszaellenőrzésre kerülnek az adatok pontossága érdekében. Így megállapítható, hogy a Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Iroda adatbázisaiból származó információk jellemzően megbízhatók. A tanulmány leíró statisztikai módszert alkalmaz.Megállapítások: Megállapítható, hogy a nem pénzügyi szolgáltatók számottevő pénzmosási kockázatnak vannak kitéve, amely jelentős sérülékenységet okoz a pénzmosás elleni intézményrendszerben nemcsak Magyarországon, hanem az EU-ban és világszerte is. A hiányosságok többek között rendkívül alacsony bejelentési hajlandóságot eredményeznek. Ezen sérülékenységeket felismerve az irányadó nemzetközi szervezetek és az EU is a nem pénzügyi szolgáltatók szigorúbb felügyeletét és a felügyeleti szervek közötti koordinációt szorgalmazza, amely a közeljövőben változást hozhat a területen, és csökkentheti a szektor pénzmosási kitettségét.Érték: A tanulmány több évre visszamenőleg tekint át statisztikai adatokat, melyeket párhuzamba állít a jelenlegi pénzmosás elleni intézményrendszerben tapasztalható, nem pénzügyi szolgáltatókkal összefüggő trendekkel, illetve ráirányítja a figyelmet egy pénzmosási szempontból viszonylag elhanyagolt szektorra.
Reference7 articles.
1. Ayling, J. & Grabosky, P. (2006). Policing by Command: Enhancing Law Enforcement Capacity through Coercion. Law and Policy, 28(4), 420–443. https://doi.org/10.1111/j.1467-9930.2006.00233.x
2. Bussmann, K.-D. & Vockrodt, M. (2016). Geldwäsche-Compliance im Nicht-Finanzsekto. Ergebnisse aus einer Dunkelfeldstudie, 138(5), 138–143.
3. FATF (2021). Risk-based Supervision. International Standards on Combating Money Laundering and the Financing of Terrorism & Proliferation. Recommendations. https://www.fatf-gafi.org/en/home.html
4. FATF Report (2018). Professional Money Laundering. https://www.fatf-gafi.org/en/publications/Methodsandtrends/Professional-money-laundering.html
5. Norton, D. S. (2018). Suspicion of money laundering reporting obligations: Auditor compliance, or sceptical failure to engage? Critical Perspectives on Accounting, 50(1), 56–66. https://doi.org/10.101/j.cpa.2017.09.003