A sport-elköteleződés modell összefüggéseinek vizsgálata serdülő sportolók körében

Abstract

Disszertációim céljául tűztem ki a sport iránti elköteleződés megismerését és kapcsolatainak feltárását az egészségmagatartás változóival és más motivációs elméletekkel. A kutatásom keretét az ún. Sport-elköteleződés modell adta, mely megkülönböztet kétféle elköteleződés típust (lelkes és erőltetett elköteleződés) és annak hét forrását. A kérdőíves felmérésben összesen 860 serdülő sportoló vett részt két adatfelvételen keresztül, akik budapesti köznevelési típusú sport iskolákból kerültek ki. A vizsgálatom folyamán adaptálásra került három skála is (sport elköteleződés-2 kérdőív, sportélvezet skála, sportolói identitás skála). Eredményeimből kiderült, hogy ha a mintában szereplő sportolókra a lelkes köteleződés jellemző, akkor azért sportolnak, mert szeretik, és olyan lehetőségeket kapnak tőle, amelyek arra sarkallják őket, hogy még többet fektessenek a sportágukba, amelynek űzése a céljaik között is szerepel. Ők többet és magasabb szinten is sportolnak és érdekes módon azokban a csapatsportágakban magasabb a lelkes elköteleződés aránya, ahol a sport egyfajta alternatívaként szolgál a későbbi karrier szempontjából. Ezzel szemben az erőltetett elköteleződésnek a sportra ugyan pozitív, de a serdülők motivációs attitűdjére már negatív hatása van. Esetükben az alternatívák komoly szerepet játszanak, és inkább azért maradnak a sportban, hogy valaminek vagy valakinek megfeleljenek, valamint a már addig befektetett energiát sem hagynák kárba veszni. Az erőltetetten elköteleződött fiatalok nem is sportolnak magas szinten, és nem vesznek részt sok edzésen sem. A kutatásaim megmutatták, hogy a sport-elköteleződés tényezőinek erősítésével nemcsak a sportolási kedvet növelhetjük, hanem azok hatással lehetnek az egyén, azaz a serdülő egészségpszichológiájára, így a jóllétére vagy céljaikra is. A vizsgálataimból kiderült, hogy a szubjektív jóllét, a perfekcionizmus, az aspirációk és a jövőorientáció nemcsak magától a rendszeres fizikai aktivitástól függ, hanem az elköteleződés is hatással van rá. A magasabb sport-elköteleződésű és belsőleg motivált sportolónál találhattunk magasabb értéket ezen a téren. Összességében megállapítható, hogy ezek az eredmények arra ösztönözhetik a pszichológusokat, pedagógusokat, sportszakembereket, hogy minél jobban megszerettessék a sportot a serdülőkkel, hiszen így nagyobb hatással lehetnek rájuk, mintha valamilyen külső tényezővel erőltetnék a sportolást.