Affiliation:
1. ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Pszichológiai Doktori Iskola, Budapest, Magyarország
2. ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Pszichológiai Intézet, Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék, Budapest, Magyarország
Abstract
Elméleti háttér: Az élettel való elégedettség a jóllétkutatások egyik leggyakrabban használt mutatója, ami számos pozitív jelenségre lehet hatással (pl. társas kapcsolatok, egészség), így fontos feltérképezni azokat a tényezőket, amelyek befolyással lehetnek az alakulására. Cél:Jelen tanulmány célja feltérképezni a boldogságtól való félelem, a demográfiai tényezők, valamint a Big Five személyiségdimenziók szerepét az élettel való elégedettségben, kitüntetett szerepet szánva a boldogságtól való félelem vizsgálatának, a koncepció újszerűsége miatt. Módszerek: Keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatunkban 1826 felnőtt vett részt (77% nő; átlagéletkor = 35 év; SD = 15,5 év), akik a demográfiai kérdéseken kívül a Boldogságtól való félelem skálát, az Élettel való elégedettség skálát, valamint a Big Five leltárt töltötték ki. Eredmények: Az életkor és az élettel való elégedettség (rs = –0,06, p < 0,001), illetve az életkor és a boldogságtól való félelem (rs = –0,19; p = 0,005) között negatív irányú, ám elhanyagolható erősségű összefüggést találtunk, amit nem tudott szignifikánsan jobban magyarázni egy „U alakú” (kvadratikus) függvény, egy egyszerű lineáris függvénnyel összehasonlítva. Nem találtunk szignifikáns nemi különbséget az élettel való elégedettség (p = 0,17; Cohen-d = 0,07), illetve a boldogságtól való félelem (p = 0,93; Cohen-d = –0,005) pontszámokban. Az egyedülállókkal összehasonlítva a párkapcsolatban élők szignifikánsan magasabb élettel való elégedettség (p < 0,001; Cohen-d = 0,48) és szignifikánsan alacsonyabb boldogságtól való félelem (p < 0,001; Cohen-d = –0,31) pontszámokkal jellemezhetők. A boldogságtól való félelem önmagában szignifikáns, negatív prediktora az élettel való elégedettségnek (R2 = 0,16; β = –0,398; p < 0,001), és ez a demográfiai és a Big Five faktorok kontrollálása után is igaz (β = –0,208; p < 0,001), tehát kijelenthető, hogy annak a demográfiai és a Big Five személyiségfaktoroktól elkülönülő magyarázóereje van az élettel való elégedettségben. A végső modellben a Big Five skálák közül nem bizonyult szignifikáns prediktornak a barátságosság, illetve a nyitottság, pozitív hatással bírt az extraverzió és a lelkiismeretesség, negatív hatással pedig a neuroticizmus esetében számolhatunk. Következtetések: Eredményeink nagyrészt megerősítik az élettel való elégedettség prediktoraival kapcsolatos korábbi kutatásokat; továbbá felvetik a boldogságtól való félelem behatóbb vizsgálatának szükségességét, hiszen eszerint egy, az alap személyiségdimenzióktól elkülönülő, a szubjektív jóllétre szignifikáns hatást gyakorló tényezőről lehet szó.