Korai és késői graftectomiák a Szegedi Sebészeti Klinikán – 5 év beteganyagában

Abstract

Bevezetés A veseátültetés utáni graftectomia aránya az első évben 7–10%-ra tehető, mely a későbbiekben 3-5%-ra csökken. A graftectomia indikációja és pontos időzítése bizonyos esetekben vita tárgya, elsősorban a tüneteket nem okozó, már nem működő graftok esetén. Módszer A szegedi Sebészeti Klinika Transzplantációs Osztályon 2015. január 1. és 2020. december 31. között veseátültetésen átesett betegek adatait elemeztük. Áttekintettük a graftectomiák indikációit, időzítését, szövődményeit, összehasonlítottuk a korai és késői graftectomiákat. Eredmények A vizsgált időszakban 294 veseátültetés történt. Közülük 37 betegnél (13%) történt graftectomia. A gyakoribb indikációk a következők voltak: vérzés 11 (30%), artériás keringési zavar 8 (22%), v. renalis thrombosis 7 (19%), kevert aktív antitestes és zajló celluláris rejectio 7 (19%), akut humorális rejectio 4 (10%). A graftectomiákat 26 esetben nem működő, míg 11 esetben működő grafttal végeztük. A korai és a késői graftectomiákat összehasonlítva 15 esetben (40%) történt korai, a transzplantáció után 30 napon belüli, és 22 esetben (60%) késői graftectomia. Következtetések A vizsgált időszakban a graftectomiák leggyakoribb oka az akut vérzés volt, amely a krónikus veseelégtelenség következtében kialakult thrombocytopathiának köszönhető. A koraiak esetén sürgősségi, a késői graftectomiáknál döntő többségében elektív műtét történt.