A tudat varázsa

Abstract

Valóban van alapja annak, hogy a tudatot varázslatos, a tudomány eszközeivel megválaszolhatatlan jelenségnek tekintsük? A székfoglaló eloadás a varázslás és buvészkedés vizsgálatával megpróbálja megmutatni: sokkal inkább mélyen gyökerezo, de nem megalapozott intuíciónk támogatja az ilyen értelmezéseket. Az analógia megvilágító ereju lehet, erre jó példa Lee Siegel beszámolója varázslatról szóló könyvének fogadtatásáról: „»Könyvet írok a varázslásról« - mondom, mire azt kérdezik: »Valódi varázslatokról?« Valódi varázslaton az emberek csodákat, csodatételt és természetfeletti eroket értenek. »Nem« - válaszolom -, »buvésztrükkökrol, nem valódi varázslásról.« Avalódi varázslat - más szavakkal - arra a varázsra vonatkozik, ami nem valódi, míg az a varázs, amelyik valódi, amely kivitelezheto, az nem a valódi varázslat.” Az elmefilozófiában David Chalmers (szándékai ellenére) ugyanezt a konceptuális trükköt alkalmazta, amikor kijelentette a világnak: felfedezte a tudatosság „nehéz kérdését”. Lehetséges azonban, hogy a buvészkedéshez hasonlóan, ami a nehéz kérdésként megjelenik a tudattal kapcsolatban egyszeruen egy zsákra való trükk, amelyek a tudat könnyu kérdését konstituálják Chalmers szóhasználatában. Mindezeknek világi magyarázatai vannak, nem szükségeltetik hozzájuk fizikai forradalom vagy emer­gens újdonság. A tudatosság „varázsa” - éppúgy, mint a színpadi varázslat - nem magyarázható, amíg varázslatos (ergo megmagyarázhatatlan) jelenségnek tekintjük. Ha azonban figyelembe vesszük mindazokat a nem varázslatos módokat, ahogyan az agy muködik, vagyis a tudatot nem tekintjük megmagyarázhatatlannak (ergo varázslatosnak), elkezdhetjük megérteni, hogyan hozza létre az agy a tudatot.