Családlátogatás evészavarban szenvedőknél

Abstract

A családterápiás irodalomban vannak szórványos adatok, amelyek a családlátogatás pozitív szerepére utalnak, de a mindennapos gyakorlatban ezt a módszert ritkán alkalmazzák. Családterápiás munkánkban az evészavarban szenvedo betegek otthonában végzett családlátogatás a terápiás folyamat rutinszeru részévé vált. A közlemény a látogatások tapasztalatait tárgyalja nyolc esetrészlet bemutatásával. A látogatásra a terápia középso fázisában egy alkalommal került sor. A személyes határoknak a környezetpszichológia és a strukturális családterápia elvei alapján történo megfigyelése fontos szempontokat nyújt a családdinamika megértésében (példa: hiányzó ajtók, összemosott határokra utaló alvási szokások, a vizit során hiányzó apa stb.). A látogatás elonyei a családterápia két területén mutatkoznak meg. Egyrészt jó lehetoség nyílik arra, hogy „in vivo” strukturális családterápiás feladatokat vezessünk be. A terapeuta a család és tagjai magánszférájának muködésérol közvetlenül, élményszeruen szerezhet tapasztalatokat. A személyes határokról szerzett információk hasznosak a terápiás intervenciók megtervezésében. Másrészt a látogatás a pszichoterápiás kapcsolat erosítésének jó eszközévé válik: megváltozik a hagyományos orvosszerep, családias atmoszféra alakul ki, a terapeuta beléphet a személyes helyekre. A terapeuta a kulturális antropológiából ismert „részt vevo megfigyelo” szerepébe kerül. A látogatások megerosítik azokat a korábbi megfigyeléseket, amelyek szerint az evészavarok paradigmatikus értéku pszichoszomatikus zavarok, és jellegzetes változások vannak a családi struktúrában.