Affiliation:
1. Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Érsebészeti és Endovaszkuláris Tanszék Budapest, Városmajor u. 68., 1122 Magyarország
2. Magyar Honvédség, Egészségügyi Központ, Honvédkórház, Érsebészeti Részleg, Szív-, Ér- és Mellkassebészeti Osztály Budapest Magyarország
3. Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Érsebészeti Klinika Pécs Magyarország
4. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Ér- és Endovascularis Sebészeti Osztály Miskolc Magyarország
5. Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház, Érsebészeti Osztály Győr Magyarország
6. Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet, Érsebészeti Osztály Budapest Magyarország
7. Debreceni Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Intézet Budapest Magyarország
Abstract
Összefoglaló.
Bevezetés és célkitűzés: Az akut Stanford B típusú
aortadissectio (ATBAD) egy potenciálisan életet veszélyeztető kórkép, melynek
adekvát ellátása kritikus lehet a beteg túlélése szempontjából. A jelen
vizsgálat célja az ATBAD ellátásával kapcsolatosan végzett konzervatív, nyitott
vagy endovascularis terápiás modalitások rövid és hosszú távú eredményeinek
összehasonlítása. Módszer: Retrospektív, multicentrikus
kohorszvizsgálatunk során a 2011. 01. 01. és 2020. 12. 31. között akut és
szubakut TBAD-val kezelt betegeket vizsgáltuk. A terápia módja szerint a
konzervatívan, nyitott műtéttel kezelt és a thoracalis endovascularis
aortasztentgraft -implantáción (TEVAR) átesett betegek eredményeit hasonlítottuk
össze. Regisztráltuk a posztoperatív 30 napban történt halálozást, major
szövődményeket, valamint az utánkövetés során való reoperáció szükségességét és
a túlélést. Eredmények: A vizsgálatba 188 beteget vontunk be
(69,7% férfi, átlagéletkor: 57 ± 12,2 év). A betegek 88,8%-a szenvedett
magasvérnyomás-betegségben. A posztoperatív 30 napban a nyitott műtéten átesett
betegek között magasabb arányban fordult elő halálozás, mint a TEVAR-on átesett
betegek között (26% és 16,7%, p = 0,12). A nyitott műtéten és a TEVAR-on átesett
betegek között hasonlóan magas arányban fordult elő posztoperatív lélegeztetést
igénylő tüdőszövődmény (22,6% és 19,4%), valamint műtétet igénylő vascularis
szövődmény (25,9% és 16,7%). A konzervatívan kezelt csoportban 3 esetben volt
szükséges a dissectióval kapcsolatos műtét végzése 30 napon belül (renalis
sztentimplantáció: n = 2, TEVAR: n = 1). A medián utánkövetési idő 41 (IQR,
73,5) hónap volt. Utánkövetésünk alatt a reoperációk tekintetében nem volt
szignifikáns különbség a három csoport között (p = 0,428). A 6 éves túlélés a
nyitott műtéten átesett betegek között szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a
másik két vizsgált betegcsoportban (54,8% vs. 79,3% és 75%, p =
0,017). Következtetés: Amennyiben ATBAD esetén műtét indikált,
TEVAR végzése előnyösebb a nyitott műtéthez képest mind a rövid, mind a hosszú
távú eredmények tekintetében. A nem komplikált esetekben folytatott konzervatív
terápia hosszú távú eredményei nem mutatnak szignifikáns különbséget a TEVAR
eredményeihez képest. Orv Hetil. 2022; 163(16): 637–644.
Summary.
Introduction and objective: Acute Stanford type B aortic
dissection (ATBAD) is a potentially life-threatening condition, which may
require immediate intervention. This study aims to compare the short- and
long-term results of medical, open surgical and endovascular management of
ATBAD. Method: This is a retrospective, multi-centre cohort
study, where patients admitted with acute and subacute TBAD between Jan. 2011
and Dec. 2020 were included. Results were compared between patients treated with
medical, open surgical and thoracic endovascular aortic repair (TEVAR). 30-day
mortality and major complications were registered. Survival and freedom from
reintervention were noted. Results: A total number of 188
patients were included (69.7% man, mean age: 57 ± 12.2 years). Hypertension was
present in 88.8% of the patients. The 30-day mortality was more higher among
patients who underwent open surgery, than among patients after TEVAR (26% and
16.7%, p = 0.12). Postoperative lung complication (22.6% and 19.4%) and vascular
complication (25.9% and 16.7%) were common in both open and TEVAR groups. In the
conservatively treated group, three patients required intervention in the first
30 days (renal stent implantation: n = 2, TEVAR: n = 1). Median follow-up was 41
(IQR, 73.5) months. There was no significant difference in reoperations during
follow-up between the three groups (p = 0.428). 6-year survival was
significantly lower among patients with open surgery compared to the other two
patient populations (54.8% vs. 79.3% and 75%, p = 0.017).
Conclusion: In the invasive treatment of ATBAD, TEVAR is
associated with superior short- and long-term complication rate, and survival.
There is no significant difference between the long-term results of medical
therapy and TEVAR. Orv Hetil. 2022; 163(16): 637–644.