A szívtroponinok laboratóriumi mérési módszereinek fő analitikai jellemzői: történeti és modern nézőpont

Abstract

Összefoglaló. A cardialis troponinok biomarkerként való alkalmazása az akut myocardialis infarctus diagnosztikájában nagy múltra tekint vissza, és ez idő alatt jelentősen megváltoztak a cardialis troponinok diagnosztikai jelentőségével kapcsolatos elképzelések. Ez pedig a szívtroponinok és mindenekelőtt az érzékenység mérésére szolgáló laboratóriumi módszerek fejlődésének köszönhető. A legelső laboratóriumi módszerek, amelyeket több mint 30 évvel ezelőtt fejlesztettek ki a cardialis troponinok vérszérumban való kimutatására, még rendkívül alacsony érzékenységűek voltak, ezért csak 12–24 órával az akut myocardialis infarctus jelentkezése után tudták kimutatni a diagnózis felállításában jelentőséggel bíró troponinszintet. Ezenkívül a szívtroponin molekuláinak diagnosztikai reagensei nem specifikus módon kölcsönhatásba léphetnek a vázizombeli troponin molekuláival, ami a vázizmok betegségei és sérülései esetén a cardialis troponin koncentrációjának gyakori hamis pozitív növekedéséhez vezetett. Ahogy a cardialis troponinok mérési módszerei javultak, érzékenységük növekedésével (nagy érzékenységű cardialis troponinok) új lehetőségek nyíltak meg az akut myocardialis infarctus korai diagnózisának felállítására, és többek között modern diagnosztikai algoritmusokat is kifejlesztettek: 0–1 órás, 0–2 órás, 0–3 órás. Ez a korai diagnózis felállítását engedte meg azoknál a betegeknél, akiknek mellkasi fájdalmaik voltak, s ezzel korábban dönthettek a páciens gyógyításának optimális taktikájáról. Miután bevezetésre kerültek a cardialis troponin szintjének nagy érzékenységű mérési módszerei, a cardialis troponin molekuláinak biológiájával kapcsolatos elképzeléseink némileg megváltoztak, különösképpen, hogy innentől kezdve már nem tekinthetők szigorúan intracelluláris molekuláknak, mivel minden egészséges emberben kimutathatók, valamint nemi, életkori és cirkadián tulajdonságokat is felfedeztek a cardialis troponin koncentrációiban, amelyek ugyancsak szerepet játszhatnak az akut myocardialis infarctus diagnózisának felállításában. Arról nem is beszélve, hogy a nagy érzékenységű cardialis troponinok alkalmazási lehetőségei messze túlmutatnak az akut myocardialis infarctus diagnózisán. A jelen cikk egy történeti és egy modern perspektívát kíván bemutatni a cardialis troponinok legfontosabb analitikai jellemzőiről, érintve az azok biológiájára vonatkozó új adatokat és felhasználásuk új diagnosztikai lehetőségeit is. Orv Hetil. 2022; 163(1): 12–20. Summary. Throughout a very long history of using cardiac troponins in clinical practice as biomarkers of acute myocardial infarction, there have been significant changes in ideas about their diagnostic value. Such a circumstance is caused by the improvement of laboratory methods of cardiac troponin determination and, first of all, sensitivity. Thus, the very first laboratory methods designed to detect cardiac troponins in serum, developed over 30 years ago, had extremely low sensitivity, due to which they could detect diagnostically significant levels of troponins only 12–24 hours after the development of acute myocardial infarction. In addition, diagnostic antibodies directed against cardiac troponin molecules could interact nonspecifically with skeletal troponin molecules, leading to frequent false-positive increases in cardiac troponin concentrations in skeletal muscle disease and injury. As the methods of determining cardiac troponins improved, increasing their sensitivity (high-sensitivity cardiac troponins), the prospects for early diagnosis of acute myocardial infarction opened up, in particular, modern diagnostic algorithms: 0–1 hour, 0–2 hours, 0–3 hours. This allowed earlier diagnosis of patients who came with chest pain, and earlier decision-making on the choice of optimal tactics for the treatment of patients. With the introduction of high-sensitivity cardiac troponin assays, our understanding of the biology of cardiac troponin molecules has changed somewhat, in particular, they are no longer considered strictly intracellular molecules, as they are now detectable in all healthy individuals, and gender, age and circadian patterns in cardiac troponin concentrations have been discovered, which may have an impact on the diagnosis of acute myocardial infarction. Moreover, the possibilities of using highly sensitive cardiac troponins go far beyond the diagnosis of acute myocardial infarction. This article presents a view of the main analytical characteristics from a historical and contemporary perspective, covering some new data on the biology of cardiac troponins and new diagnostic possibilities for their use. Orv Hetil. 2022; 163(1): 12–20.