Affiliation:
1. Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika Budapest, Üllői út 78., 1082 Magyarország
Abstract
Bevezetés: A nyelőcső malignus szűkületeinek palliatív
kezelésére 1984 és 2019 között 1005 merev protézist és 423 öntáguló sztentet
ültettünk be. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a két
protézisfajta kezelési eredményeinek összehasonlítása volt.
Módszer: Retrospektív elemzés során összehasonlítottuk a
két betegcsoport jellemzőit, kezelési eredményeit a technikai sikeresség, a
szövődmények, az életminőség alakulása és a túlélés vonatkozásában.
Eredmények: Az átlagéletkorok, az anamnézisidők, a
testsúlycsökkenés értéke, a tumoros folyamat előrehaladottságának
összehasonlítása azt igazolja, hogy a sztenttel történő palliáció több rosszabb
állapotú beteg kezelését tette lehetővé. A szövődmények száma a sztenttel kezelt
betegcsoportban szignifikánsan magasabb: 29,3%/20,9% volt. A szövődmények
ellátására endoszkópos intervenciót végeztünk, a merev protéziseknél 68,6%-ban,
a sztenttel kezelteknél 53,2%-ban. A dysphagia és a betegek életminőségének
lényeges javulása volt észlelhető a merev protézissel kezelteknél 97%-ban, a
sztenttel kezelteknél 91,3%-ban. A túlélési idő a sztenttel kezelt
betegcsoportban szignifikánsan rövidebb, 4,3/5,4 hónap volt.
Következtetés: Az öntáguló sztentek alkalmazása a malignus
szűkületek palliatív kezelésében a lehetőségek bővülésével lényeges változásokat
hozott a mindennapi gyakorlatban. A kezelési eredményeket az öntáguló sztentek
szélesebb körű használata nem javította annyival, mint amennyivel a betegcsoport
rosszabb állapota rontotta. Orv Hetil. 2022; 163(49): 1952–1961.