A vérképből meghatározott neutrophil-lymphocyta arány prognosztikai értéke daganatos betegségekben

Abstract

Bevezetés: Az idült, alacsony fokú és intenzitású gyulladást a rosszindulatú daganatok kialakulására és progressziójára hajlamosító tényezőként tartják számon. A gyulladás folyamatában a fehérvérsejtek kulcsszerepet töltenek be. Számos szakirodalmi adat alapján a szerző néhány fontosabb metaanalízis és validációs vizsgálat eredményét mutatja be, melyek a kiindulási emelkedett neutrophil-lymphocyta arány (NLR) és a rosszindulatú daganatos betegségek rossz prognózisa közötti szoros összefüggést tárták fel. Módszer és eredmények: A szerző a munkahelyén kezelt, előrehaladott daganatos betegek adatai (n = 75) alapján saját megfigyeléseiről is beszámol. Validált módszerrel meghatározta az NLR vágórtékét, a kockázati hányadost, a konfidenciaintervallumot és a p-értéket (a Cox-modell illesztése az NLR, a túlélési és az esemény bekövetkeztét jelző kategorizált változóhoz, majd log-rank teszttel a legszignifikánsabb eltérési pont keresése). A hatásnagyság méréséhez a Hedges-féle g-értéket használta. Megbeszélés: Az irodalmi adatok alapján a vágóérték feletti NLR rövidebb túléléssel társult. Saját adatok alapján az NLR>4,34 vágóérték esetén a vágóérték feletti betegek (n = 22) teljes túlélése szignifikánsan rövidebbnek bizonyult a vágóérték alatti csoporthoz (n = 53) képest (HR 2,3; 95%-os CI 1,37–3,85; p = 0,0012). A hatásnagyság nagynak (0,8) bizonyult. Következtetés: Vizsgálatai alapján a szerző a szakirodalommal egyezően azt találta, hogy az emelkedett NLR kedvezőtlen prognózist jelent. Ez akár a terápia intenzitását is módosíthatja. Orv Hetil. 2022; 163(27): 1066–1073.