Degenerált aortahomograft percutan transaxillaris rekonstrukciója

Abstract

A késői degeneráció a homografttal történő rekonstrukciók ismert szövődménye. Ezen graftokat gyakran infekt környezetben, korábbi műtét során beültetett műér elfertőződése esetén alkalmazzuk. Ilyenkor egy harmadik nyitott műtét jelentős mortalitással járhat. Esetünkben egy többször operált hasban, homograft-degeneráció talaján kialakult, tartott ruptura transaxillaris megközelítésből történő endovascularis műtétjét mutatjuk be. A 69 éves férfi beteg kórelőzményében Leriche-szindróma miatt 2010-ben aortobiiliacalis bypassműtét szerepel. 2018-ban aortoduodenalis fistula miatt reoperáció történt homograft alkalmazásával, melyet jobb oldali, femoralis szintű amputáció követett. A beteg 2021-ben akut hasi fájdalom miatt jelentkezett, melynek hátterében a krioprezervált allograft tartott rupturája igazolódott. Az elzáródott jobb graftszár és a meszes bal arteria (a.) femoralis communis nem volt alkalmas a felvezetésre. Általános érzéstelenítésben, ultrahangvezérlés mellett percutan bal a. axillaris punctiót végeztünk. A laesiókon való átjutást követően három 8 × 57 mm-es fedett sztentet deponáltunk distalisan, majd egy 16 mm-re utótágított, 12 × 57 mm-es eszközt illesztettünk az a. renalis szájadékokhoz. Biztonsági okokból az axillaris punctiót ellátása előtt bal oldali a. radialis punctiót végeztünk. A záróeszközök deponálását követően az angiográfiás képeken az a. axillaris kritikus szűkülete mutatkozott. A laesiót transradialis megközelítésből egy 9 × 37 mm-es fedett sztenttel sikeresen kezeltük. A beteget másnap elbocsátottuk. A 30 napos kontroll képalkotó vizsgálaton az aneurysmazsák teljes kizárása ábrázolódott. A homograft-degeneráció hatékonyan kezelhető fedett sztentek alkalmazásával. A transaxillaris megközelítés a komplikált transfemoralis felvezetési út alternatíváját képezheti, melynek biztonsága növelhető az érintett oldal transradialis punctiójával. Orv Hetil. 2022; 163(40): 1606–1609.