Affiliation:
1. Bács-Kiskun Megyei Kórház, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Oktató Kórháza, Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fül-orr, Gégészeti Osztály Kecskemét, Nyíri út 38., 6000 Magyarország
2. Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Klinika Szeged Magyarország
3. Országos Onkológiai Intézet, Fej-Nyaki Daganatok Multidiszciplináris Központ Budapest Magyarország
Abstract
Összefoglaló.
Bevezetés: A fogmedernyúlvány vertikális augmentációja
implantátumon elhorgonyzott protetikai rehabilitáció céljából jól ismert
eljárás. A szakirodalomban a fogmedernyúlvány szájüreg felé történő vertikális
felépítése során a szövődmények előfordulása és a csontfelszívódás kockázata
emelkedettebb a lateralis fogmedernyúlvány felépítésénél, illetve a
sinuselevatiónál tapasztaltakhoz képest. Célkitűzés:
Retrospektíven vizsgáltuk a vertikális augmentáció sikerességét a felépített
csont stabilitása és az esetleges szövődmények szempontjából.
Módszer: 186, monokortikális csontaugmentációval ellátott
betegünk dokumentációját tekintettük át és szűkítettük két csoportra. Az egyik
csoportba azokat a betegeket soroltuk, akik esetében a vertikális augmentációt a
sinus maxillaris nyálkahártyájának emelésével végeztük, a másik csoportba azokat
a betegeket választottuk be, akiknél a fogmedernyúlvány vertikális emelése a
szájüreg felé történt monocorticalis csontblokk átültetésével. Mindkét csoportba
olyan a betegek kerültek, akiknél legalább 3 éves, röntgenfelvétellel
alátámasztott klinikai után követési dokumentáció állt rendelkezésre. A
panorámaröntgen-felvételeken az implantátumok körül kialakult csontfelszívódás
mértékét vizsgáltuk, a klinikai feljegyzésekből pedig az implantátum körüli lágy
szövetek állapotáról és az esetleges szövődményekről tájékozódtunk.
Eredmények: A sinus maxillaris nyálkahártyájának emelésével
elért augmentáció során az implantátum csúcsánál, illetve a nyaki területen 11
esetből 8-ban nem észleltünk csontfelszívódást (72%). A fennmaradó 3 esetben
összesen 3 implantátum volt érintett, ami a beültetett 36 implantátum 8%-a.
Tehát a beültetett összes implantátum 92%-át nem érintette csontfelszívódás. A
fogmedernyúlvány szájüreg felé történő vertikális augmentációja során az esetek
46%-ában nem tapasztaltunk csontfelszívódást, ami az implantátumokra
vonatkoztatva 24% volt. Implantátumvesztés egyik csoportban sem történt,
szövődmény sem volt észlelhető. Következtetés: A szájüreg felé
történt vertikális csontfelépítés a nyaki reszorpció szempontjából
vizsgálatunkban emelkedett kockázattal járt, azonban gyulladást,
implantátumvesztést hosszú követési idő alatt sem észleltünk. Orv Hetil. 2022;
163(14): 558–563.
Summary.
Introduction: Vertical augmentation of the alveolar process for
dental implantation is a well-established approach. The literature suggests that
vertical ridge augmentation is associated with an elevated risk of complications
and bone resorption compared to lateral bone augmentation or sinus elevation.
Objective: We sought to retrospectively analyze the
long-term success of vertical augmentation in terms of bone stability and
complications. Method: We reviewed the medical records of 186
patients who underwent monocortical bone augmentation and narrowed them down to
two smaller groups. Patients in one group were treated by sinus elevation, while
patients in the other group were treated by vertical ridge augmentation. In both
groups, the treatment was carried out utilizing autogenous monocortical bone
blocks. Only those files were selected for analysis where follow-up
documentation of a minimum of 3 years with panoramic X-ray images was available.
We analyzed the frequency and degree of bone resorption and the frequency of
implant loss and complications. Results: 72% of the
augmentation cases and 92% of the implants in the sinus elevation group were
free of bone resorption in contrast to the vertical ridge augmentation group
where only 46% of the augmentation cases and 24% of the implants were free of
bone resorption. No implant loss or peri-implant complications were observed in
either group. Conclusion: The results support the literature in
that the risk of bone resorption is higher in cases of vertical ridge
augmentation. However, this was not accompanied by functional alterations,
peri-implant complications, or inflammatory phenomena and neither did it lead to
implant loss, even in cases with more than a decade of follow-up. Orv Hetil.
2022; 163(14): 558–563.