A pedagógia és a pszichológia együttélési formái a Debreceni Egyetemen

Abstract

Összefoglaló. Az egyetem alapítását követően 1918-ig nem volt önálló pedagógiai katedra, lélektani tanszék pedig csak 1970-től működik. A diszciplínák viszonyát a szakma, a politika és a vidéki egyetem lehetőségei formálták. A változások szakaszra osztva értelmezhetők: a filozófiába és pedagógiába foglaltságtól (Tankó, Mitrovics, Karácsony), a pszichológia fokozatos leválásán át (Kelemen) a térnyerésig (Hunyady, Mészáros, Kovács). Helyi sajátosság: a lélektan a pedagógiai pszichológia révén emancipálódott. Erre épülhetett a pszichológia szak indítása, az intézet kiteljesedése. A változásokat kívánjuk nyomon követni, bemutatni a pedagógia és a pszichológia szervezeti egységeit, fő képviselőit és a viszony jellemzőit az ezredfordulóig. A tanulmány helyi forrásokra és szakirodalmi munkákra támaszkodik. Summary. After the foundation of the University, there had been no independent professorship in Pedagogy until 1918 and the Department of Psychology started functioning only from 1970. The relationship of these disciplines was formed by the profession, politics, and the opportunities of the rural university. Changes can be interpreted by dividing them into periods: from their inclusion in philosophy and Pedagogy (Tankó, Mitrovics, Karácsony), through the gradual detachment of psychology (Kelemen) until their headway (Hunyady, Mészáros, Kovács). A local specialty: Psychology was emancipated by pedagogical psychology. In other words, the launching of the psychology major and the establishment of the department were based on pedagogical psychology. We trace the changes by presenting the organizational units of pedagogy and psychology, also their main representatives, and the features of their relationship up until the turn of the Millennium. The study is based on local resources and works of special literature.