Inzulinrezisztencia és következményei gyermek- és serdülőkorban

Abstract

Összefoglaló. Számos adat igazolja, hogy az inzulinrezisztencia gyakori jelenség gyermek- és serdülőkorban, és szoros kapcsolatban áll a cardiovascularis kockázat növekedésével, ami miatt a kérdéskörre az életnek ebben a korai szakaszában is kiemelt figyelmet kell fordítani. Ma már egyre több ismerettel rendelkezünk a kockázati tényezőket illetően, nincs azonban egységes álláspont az inzulinrezisztencia meghatározására vonatkozóan a klinikai gyakorlatban, és nem rendelkezünk megfelelő laboratóriumi markerekkel, melyek segítségével a veszélyeztetetteket széles körben eredményesen lehetne azonosítani. Mindezek alapján a laboratóriumi módszerrel történő szűrés ebben az életkorban nem indokolt, azonban a társuló és következményes kórállapotok klinikai alapon történő felismerésére törekedni kell. A cardiovascularis kockázat megelőzésére irányuló életmódbeli prevenció hatásos az inzulinrezisztencia csökkentésében, a gyakorlatban azonban kivitelezése és eredményessége korlátozott. A gyógyszeres intervenció jelenleg ebben az életkorban csak egyes szelektált esetekben kerülhet alkalmazásra. További klinikai kutatásokra van szükség az inzulinrezisztencia mérése, az életmódbeli és gyógyszeres intervenciós lehetőségek területén annak érdekében, hogy sikeres stratégiák legyenek kialakíthatók a cardiovascularis halálozás megelőzése, csökkentése érdekében. Orv Hetil. 2021; 162(11): 403–412. Summary. Numerous data confirm that insulin resistance is a common phenomenon in children, and closely links to an increase in cardiovascular risk, therefore it is urgent to pay attention to this from early childhood. Today, we have more and more knowledge about risk factors, but there is no common position on the definition of insulin resistance in clinical practice and we do not have adequate laboratory markers to identify those at risk effectively. Based on all these factors, laboratory screening is not justified at this age, however, efforts should be made to recognize associated and consequent conditions on a clinical basis. Lifestyle prevention to prevent cardiovascular risk is effective in reducing insulin resistance, but in practice its implementation and effectiveness are limited. At present, pharmacological intervention can only be used in certain selected cases with this age group. Further clinical research is needed to measure insulin resistance, lifestyle and drug intervention options in order to develop successful strategies to prevent and reduce cardiovascular death. Orv Hetil. 2021; 162(11): 403–412.