A prosztatarák kezelésében alkalmazott besugárzási technikák vizelési képességre gyakorolt korai hatása

Abstract

Összefoglaló. Bevezetés: A prosztatarák kezelésében jelentős szerepet kapnak a különböző sugárterápiás eljárások. Ennek ellenére a vizelési képességre gyakorolt, rövid és hosszú távú mellékhatásaikat objektív vizsgálómódszerrel igen kevés tanulmányban vizsgálták. Célkitűzés: Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy hogyan változik a korai vizelési képesség a különböző sugárterápiás eljárások során. Módszerek: A vizsgálatunkban meghatározott protokoll szerint a kezelés előtt minden bevont beteggel IPSS-t (nemzetközi prosztatatünet-értékelő lap) töltettünk ki, illetve uroflow (vizeletáramlási) vizsgálatot végeztünk, suprapubicus ultrahanggal meghatározott mictiós residuum méréssel kiegészítve. A sugárkezelés befejezésétől számított 4–6 héten belül ismételten elvégeztük ezeket a vizsgálatokat, melyekbe összesen 26 beteget vontunk be. A kezelési modalitások szerint 6, kis dózisteljesítményű (low-dose rate; LDR) brachytherapiában, 5, nagy dózisteljesítményű (high-dose rate; HDR) brachytherapiában, 12, Cyberknife (CK) készüléken extrém hipofrakcionált sugárkezelésben és 3, lineáris gyorsítón (LINAC) mérsékelten hipofrakcionált sugárkezelésben részesített prosztatarákos beteget választottunk be. A kezelések hasonlósága miatt az LDR- és a HDR-csoportot együttesen brachytherapiás csoportként (BTCS), a CK- és a LINAC-csoportot teleterápiás csoportként (TTCS) vizsgáltuk. Eredmények: A BTCS betegeinél az IPSS- és az uroflow paraméterek korai romlása (IPSS irritatív panaszok: p = 0,003, IPSS obstruktív panaszok: p = 0,011, maximális áramlás: p = 0,003, átlagos áramlás: p = 0,006) szignifikánsnak bizonyult, a TTCS-ban mindösszesen az IPSS irritatív tünetekben volt kimutatható eltérés (p = 0,011). Következtetés: A sugárterápiás modalitás kiválasztása előtt javasolható az uroflow és az IPSS-vizsgálat elvégzése. Eredményeink alapján azoknál a betegeknél, akiknél a kezelés előtt középsúlyos vagy súlyos dysuriás vizelési panaszok állnak fenn, a brachytherapia helyett teleterápiás módszerek alkalmazását javasoljuk, amelyek kevésbé rontják a betegek korai vizeletürítési képességét. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1328–1334. Summary. Introduction: Various radiotherapy procedures are applied in the treatment of prostate cancer. Nevertheless, their early and late side effects measured by uroflow and residual volume measurements have not been studied extensively. Objective: We investigated by objective methods the early changes of urination ability after different radiotherapy procedures. Methods: According to the protocol defined in our study, all patients had their IPSS (international prostate symptom score) determined, as well as their uroflow examinations and measurements of their residual urine via suprapubic ultrasound, carried out before treatment. These tests were then repeated at 4–6 weeks after the end of their radiotherapy. A total of 26 patients were included in the study. 6 patients were treated with low-dose rate (LDR) brachytherapy and 5 patients with high-dose rate (HDR) brachytherapy, 12 patients with Cyberknife (CK) using extreme hypofractionation and 3 patients with moderately hypofractionated radiotherapy with a linear accelerator (LINAC). Due to the similarity of the treatments, the LDR and HDR groups together were also studied as brachytherapy group and the CK and LINAC patients as teletherapy group. Results: We found that the early deterioration of IPSS and uroflow parameters after brachytherapy were significant (IPSS irritative symptoms: p = 0.003, IPSS obstructive symptoms: p = 0.011, maximum flow: p = 0.003, mean flow: p = 0.006), while in teletherapy only the IPSS irritative symptoms worsened significantly (p = 0.011). Conclusion: Based on our results, we suggest to perform uroflow examination and IPSS test before selecting therapeutic modality for patients with prostate cancer. In patients with moderate or severe urinary complaints before the treatment, we recommend to use teletherapy rather than brachytherapy. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1328–1334.