A maradó fogak gyökér-korona aránya egészséges, fiatal magyar, német és japán populációkban

Abstract

Összefoglaló. Bevezetés: A maradó fogak gyökér-korona arányának meghatározása nagy jelentőséggel bír a fogászati kezelési terv kialakításában és későbbi módosításában. Célkitűzés: Egészséges magyar, német és japán fiatalok maradó fogai gyökér-korona arányának meghatározása és összehasonlítása. Módszer: Hölttä módszerét alkalmaztuk. A mérés 95 magyar, 104 japán és 110 német fiatal páciens 2001 és 2006 között készült panorámaröntgen-felvételén történt. Eredmények: A gyökér-korona arány különbsége a nemek között nem szignifikáns, az egymásnak megfelelő antagonista fogak között sok esetben, de nem mindig, szignifikáns. A legnagyobb gyökér-korona arányt mindhárom populációban az alsó szemfogakon és az alsó második praemolaris fogakon mértük; a felső molarisok esetén a legkisebb az arány. A három nemzetet összehasonlítva szignifikáns különbséget (p≤0,001) nem találtunk egyetlen fogtípus esetében sem. A japán és a német populáció között minden fogtípus esetén szignifikáns volt a különbség a gyökér-korona arányokban. A japán és a magyar populáció összehasonlításakor a fogtípusok felénél találtunk szignifikáns különbséget. A magyar és a német populációt összehasonlítva nagyon kevés fogtípusnál találtunk szignifikáns különbséget. Megbeszélés: Az alsó állcsont fogainak gyökér-korona arányértékei nagyobb mértékben térnek el a populációk között, mint a felső állcsont fogainak esetében. A gyökér-korona arány átlagértéke a német populációban a legnagyobb. A második legnagyobb arányértékkel a magyar populáció rendelkezik, utána pedig a japán, néhány fogtípus kivételével: felső kismetszők, felső szemfogak és felső első molarisok. Következtetés: A legnagyobb gyökér-korona arány különbséget a német és a japán populáció között, a legkisebbet a magyar és a német populáció között találtuk. Cikkünk megmutatja az egyes fogtípusok gyökér-korona arányának normálértékét fiatal, egészséges magyar, német és japán populációban. Orv Hetil. 2021; 162(46): 1848–1855. Summary. Introduction: Defining the root-crown ratio of the permanent teeth is important in making or changing proper treatment plans in dentistry. Objective: To define and compare the root-crown ratios of the permanent teeth of healthy, young Hungarian, German, and Japanese populations. Method: We adapted Hölttä’s method. 95 Hungarian, 104 Japanese and 110 German young patients’ panoramic X-rays (made between 2001 and 2006) were involved in the investigation. Results: Difference between the genders was found non-significant; between the corresponding antagonists many times, but not all significant. The highest root-crown ratios were found in all investigated populations by the lower canines and premolars, the lowest by the upper molars. P≤0,001 was not found among the three populations. Significant differences were found between Japanese and German populations by all tooth-types; between Japanese and Hungarian populations by near half of the tooth-types; between Hungarian and German populations by only a few tooth-types. Discussion: More significant differences were found in root-crown ratios in the lower jaw among the populations. The mean value of the root-crown ratios was the highest in the German population; medium in the Hungarian population; and the least in the Japanese population, with a few exceptions: upper lateral incisors, canines and first molars. Conclusion: The biggest differences were found between the German and Japanese populations; the least between the Hungarian and the German populations. Our paper describes the control values of the root-crown ratios of the tooth types in young, healthy Hungarian, German, and Japanese populations. Orv Hetil. 2021; 162(46): 1848–1855.