The effect of selenium therapy on autoimmune thyroiditis

Abstract

A szelén nélkülözhetetlen nyomelem, amely antioxidáns hatása révén lényeges az immun- és az endokrin rendszer működésében. A pajzsmirigy hormonszintézise során képződő szabad gyököknek szerepük lehet a thyreoidea autoimmun betegségeiben. A vizsgálat célja az volt, hogy meghatározzák, a szelénkezelés hat-e a pajzsmirigy-peroxidáz, a tireoglobulin elleni antitestek szintjére és az antioxidáns státusra. Módszer: Százharminckét autoimmun thyreoiditises betegben kettős vakmódszerrel tesztelték a szelén hatásait. Mindkét csoportban alkalmaztak L-tiroxin-szubsztitúciós kezelést, így a TSH-szint az élettani tartományban maradt. A kezelt csoportba 70 beteg (68 nő, átlagéletkor 41,4 ± 9,5 év), a placebocsoportba 62 beteg (61 nő, átlagéletkor 42,7 ± 8,3 év) tartozott. A TSH, az fT4, az fT3 és az antitestek mérését kemilumineszcens technikával végezték. A teljes antioxidáns-kapacitást Randox kittel, a szérumszelénszintet atomabszorpciós módszerrel határozták meg. A kezelés során a vizsgált betegek 2 × 100 µg L-szelén-metionin tablettát kaptak. A betegek klinikai és laboratóriumi vizsgálatát háromhavonta végezték egy éven át. Eredmények: A szelénszint a betegek szérumában lényegesen alacsonyabb volt, mint az egészséges kontrollokban. Az fT3/fT4 arány magasabb volt a szelénnel kezeltekben, mint a placebocsoportban. A szelén hatására az autoantitestek (főleg a pajzsmirigy-peroxidázenzim elleni antitestek) titere szignifikánsan csökkent a megfigyelési idő végére. Inverz összefüggést találtak az antioxidáns státus és a pajzsmirigy-peroxidázenzim elleni antitestek titere között. A pajzsmirigy térfogata a kezelt betegekben nem csökkent jelentősen. Mellékhatást a kezelés során nem tapasztaltak. Következtetés: A szelénkezelés autoantitest-képzést gátló hatása miatt alkalmas az autoimmun thyreoiditises betegek kezelésére.