A különböző szilikonbevonatú polipropilén hálók szöveti integrációja

Abstract

Absztrakt Bevezetés/célkitűzés: A hasfali sérvek laparoscopos megoldásában a sebészi háló intraperitonealis pozícióban kerül beültetésre. Állatmodellekben és a humángyakorlatban egyaránt ígéretesek a kombinált, többrétegű hálók. Jelen kísérlet célja két eltérő szerkezetű, szilikonbevonatú polipropilén háló biológiai viselkedésének összehasonlítása volt. Anyag és módszerek: Új-zélandi fehér nyulak hasfalán egy 3 × 4 cm nagyságú, teljes vastagságú hasfaldefektust készítettünk, melyet összetett hálóval fedtünk. 20 állatba a felszínén lamináris szilikonréteggel bevont hálót (LSPP), a másik 20 nyúl esetében szilikonnal impregnált polipropilén filamentumból szőtt hálót (MSPP) ültettünk be. Az intraperitonealis adhaesioképződés mértékét és a hálók beépülését vizsgáltuk. Immunhisztokémiai módszerrel az osztódó sejtek jelenlétét és eloszlását az idegen anyag környezetében (Ki-67), az érújdonképződést (VEGF) és a kialakuló neoperitoneum-réteget (CK) vizsgáltuk, scanning elektronmikroszkóppal a halók felszínét tanulmányoztuk. Eredmények: Az intraperitonealis adhaesioképződés mértéke az első héten nem mutatott eltérést, míg a harmadik héten az LSPP szignifikánsan kevesebb kitapadást generált. A Ki-67 antitest jelölés szignifikánsan alacsonyabb aktivitású volt a makroporózus hálók csoportjában. Ugyanebben a csoportban a VEGF pozitivitás időarányosan nőtt, míg az LSPP esetében nem változott. A vékony neoperitoneum-réteg csak a makroporózus háló felszínén volt szövettanilag kimutatható (CK jelölés), az LSPP esetében hiányzott. Következtetések: A sebészi háló alapanyaga és textúrája is meghatározó szerepet játszik a befogadó szövetbe történő integrációban, mely arányos a kiváltott idegentest-reakcióval.