Follow-up our patients with proximal humeral fractures between 2000 and 2005

Abstract

A szerzők 2000-ben új módszert vezettek be osztályukon a felkar proximalis végének műtéti ellátására. A vállízület anatómiai adottságai olyanok, hogy különös hangsúlyt kap az ízületet burkoló lágy részek védelme, a minimálisan invazív műtéti technika. Ugyanakkor az időskorban jelentkező osteoporosis megnehezíti a csontegyesítő műtétet, a szövődmények aránya a leggondosabb ellátás mellett is magas. Hat év anyagát összegyűjtve a szerzők visszarendelték operált betegeiket, fizikális és röntgenvizsgálat végzése után eredményeiket Constant-score alapján értékelték. Külön értékelték szövődményeiket a tekintetben, hogy azok milyen mértékben befolyásolhatók a műtéti módszerrel, vagy függetlenek attól. Az egyik leggyakoribb szövődmény a rögzítő fémanyagok elvándorlása, a törés ismételt elmozdulása. Ennek megakadályozására – a külföldön kifejlesztett módszereket a szerzők a hazai gyakorlat számára túlságosan költségesnek találva – a hazai gyártású Kurucz-féle menetes tűződrótot alkalmazták. Következtetéseikben megállapítják, hogy az alkalmazott implantátum a célnak megfelel, a szövetkímélő műtéti eljárástól elvárt eredményeket hozza. Mindemellett nem tekinthetjük a súlyosan poroticus vállízületi töréseket megoldottnak. A felkarfejnekrózisok magas aránya a módszertől független szövődmény. Azok kezelésére a vállízületi endoprotetika szélesebb körű alkalmazása szükséges.