Antithrombotic therapy in primary and secondary stroke prevention of cardiac patients and in acute stroke

Abstract

A kardiogén stroke a jövőben egyre nagyobb jelentőségűvé válik gyakorisága növekedése miatt. Ischaemiás eseményt még nem szenvedett pitvarfibrilláló beteg esetén kockázatbecslést kell végezni és annak alapján dönteni a vérlemezkegátló vagy antikoaguláns kezelésről. (A legtöbb pitvarfibrilláló esetet antikoagulálni kell.) A pitvarfibrilláció súlyos stroke-kockázati tényező, ezért pitvarfibrilláló betegeknél az antikoagulálás a primer prevenció része (kivétel: fiatal, egyéb kockázati tényezővel nem rendelkező pitvarfibrilláló személy). Hetvenöt évnél idősebb pitvarfibrilláló beteg is antikoagulálható, megfelelően ellenőrzött INR-értékek mellett. A szerzők áttekintik az egyéb szívbetegségeket is, különös tekintettel a billentyűbetegségekre és a szívinfarktusra. Akut stroke-ban az új európai útmutató nem javasolja sem a hagyományos, sem a frakcionált heparin használatát. Ischaemiás stroke-ban aszpirinkezelést alkalmazunk az első három napban, és ezt követően térünk át tartós antikoaguláns kezelésre, és csak akkor, ha embóliaforrást tudtunk igazolni, illetve a beteg együttműködése megfelelő, a vérzésveszély viszonylag kicsi (INR 2-3). Egyébként csak vérlemezkegátló kezelést alkalmazunk. Néhány különleges esetben egyes szerzők javallják a korai antikoagulálást (az újabb embolizáció veszélye extrém nagy, bal pitvari/kamrai thrombus, artériadissectio vagy sebészi beavatkozás súlyos artériastenosis mellett), más esetben pedig óvatosságra intenek (kiterjedt infarktus, nem megfelelő módon kontrollálható vérnyomás, súlyos microvascularis elváltozások). A szekunder prevenció stádiumában nincs különbség a vérlemezkegátló és az antikoaguláns kezelés hatásossága között, elsősorban vérlemezkegátló kezelés jön szóba, kivéve azokat az eseteket, amikor a szív embóliaforrás.