Az aminosav-pozitronemissziós tomográfiás mérések klinikai jelentősége a primer rosszindulatú agydaganatok kezelésében

Abstract

Az utóbbi évek nagymértékű diagnosztikai és terápiás fejlődésének ellenére a felnőttkori primer malignus agydaganatok heterogenitása és terápiás vezetése jelentős kihívás elé állítja a kezelőorvost. Az elmúlt két évtizedben felhalmozódott kutatás és tapasztalat alapján körvonalazódott azon betegek köre, akik a legtöbbet profitálhatnak a komplex onkológiai kezelésből, és megerősítést nyert, hogy az adekvát terápiás vezetéshez elengedhetetlen a megbízható komplex diagnosztikai háttér. Mindazonáltal – egyes szükséges terápiás lépéseket követően – az „arany standard” mágneses rezonancia (MR) nem képes minden esetben a posztterápiás állapotok pontos megítélésére, diagnosztizálására. A nukleáris medicina és a neuroonkológiai szakmák kollaborációjának köszönhetően ma már egyre több centrumban egyre többféle nyomjelző vegyület érhető el, beleértve az aminosavtrészereket és ezáltal az O-(2-[18F]fluor-etil)-L-tirozin radiofarmakonnal végzett pozitronemissziós tomográfiás (PET-) vizsgálatokat. A metabolikus állapot, mint a képalkotás egyfajta negyedik dimenziója, az adekvát modern diagnosztika elengedhetetlen része. A fejlett MR-technikák és a PET-alapú (PET/CT, PET/MR) mérések megfelelő nyomjelzővel való kombinálása képes megbízható alapokra helyezni a terápiás döntéseket. A módszer hazai és külföldi gyakorlatának irodalmi áttekintésével és az eddigi retrospektív összegző kutatásunk eredményeinek ismertetésével mutatjuk be az aminosav-PET-alapú hibrid nukleáris medicinai képalkotó vizsgálatok klinikai jelentőségét e betegek terápiás vezetésében. Orv Hetil. 2023; 164(32): 1247–1255.