A kreativitás idegtudománya, avagy megragadható-e a megfoghatatlan?

Abstract

A kreativitás rendkívül összetett entitás, amely a leginkább ellentétes polaritások mentén ragadható meg. Egyidejűleg tekinthető folyamatok sokaságát magában foglaló jelenségnek, de értelmezhető komplex konstruktumként is, amelynek egységesen elfogadott definíciója sincs, dacára a kreativitás kiterjedt irodalmának. A különböző tudományterületek kreativitáskutatói a módszertani sokszínűség mellett paradigmák és meghatározások arzenálját kínálják, ebből adódnak azonban a kutatási eredmények ellentmondásai is. A kreativitás fogalma mindazonáltal fenntartandó abban az értelemben, amely az eredetien új, értékes, adaptív megoldás létrehozásának képességét jelenti: ez szakít a létező kategóriákkal, és a konvencionálistól eltérő alternatívát teremt. A kreativitás mint egységes entitás nem lehet ugyan tudományos vizsgálatok tárgya, és lényegét ez idáig sem sikerült megfogni, de egyes alkotóelemei, úgymint bizonyos kognitív folyamatok (divergens és konvergens gondolkodás, távoli asszociációk, fogalomkiterjesztés, munkamemória), motivációs összetevők, érzelmi-hangulati tényezők vagy a kreatív teljesítmény prediktorainak vélt személyiségvonások (szkizotípiás, autisztikus) már mérhetők és feltérképezhetők. A definíciós bizonytalanságok ellenére a kreativitáskutatásban egyre nagyobb teret nyertek a neurobiológiai megközelítések, újabban pedig az elektrofiziológiára és képalkotásra támaszkodó hálózati elemzések, elősegítve a kreatív teljesítmény funkcionális agyi lokalizációjának megértését. Az idegtudományi kutatások kezdetben a kreativitás korrelátumaiként egyes agyi régiókat azonosítottak, például lateralis praefrontalis kéreg, alsó parietalis lebeny, insula, striatum. Az újabb vizsgálatok már a kiterjedt (az alapértelmezett, a frontoparietalis végrehajtó és egyéb) agyi hálózatok aktivációját és hatékony funkcionális kapcsolódását helyezik előtérbe, valamint ezek agyállományi és neurokémiai szubsztrátumának (szürkeállomány-térfogat, fehérállományi integritás, dopamin) fontosságát emelik ki, összekapcsolva ellentétes stílusjegyű kognitív folyamatokkal (flexibilitás, perzisztencia). Mindez a kreativitás koherens neurobiológiai modelljének körvonalazódása felé mutathat, de egy egyszerűsített részfolyamatból nyilvánvalóan nem következtethetünk egy valóban komplex jelenség lényegére. Orv Hetil. 2023; 164(18): 683–693.