„A baj nem jár egyedül” – de novo diagnosztizált myeloma multiplex invazív Streptococcus pneumoniae fertőzéssel citokinviharral szövődött COVID–19-ben

Abstract

A SARS-CoV-2 megjelenésével a myeloma multiplexben szenvedők leggyakoribb halálozási okának számító fertőző ágensek köre tovább bővült. Az absztrakt szövegezésekor világszerte domináló SARS-CoV-2 omikron variáns (PANGO B.1.1.529) bár kisebb valószínűséggel okoz fatális kimenetelű fertőzést immunkompetensekben a korábbi delta variánshoz (PANGO B.1.617.2) képest, hatékonyabb transzmissziós képessége miatt az átfertőzöttek incidenciája valószínűleg nem alacsony. A COVID–19 súlyos vagy kritikus lefolyásának valószínűségét növeli a myeloma multiplexben szenvedő betegek esetén az alapbetegség, annak célzott hematológiai kezelése, valamint a betegséghez társuló egyéb komorbiditások (például veseelégtelenség) okozta komplex humorális és celluláris immunszuppresszió. A minél korábban megkezdett antivirális terápiák, a pre- vagy posztexpozíciós profilaxisként alkalmazott monoklonális antitestkészítmények, valamint a rekonvaleszcensplazma-terápia megakadályozhatja a fertőzés klinikai progresszióját. Míg az átlagpopulációban a COVID–19-et kísérő, közösségben szerzett koinfekciók incidenciája nem magas, myeloma multiplex esetén a légúti vírusbetegségeket követő Streptococcus pneumoniae fertőzés kb. 150-szer nagyobb eséllyel okozhat invazív betegséget. A modern onkohematológiai kezelések hatására a myeloma multiplex mára krónikus, többszöri relapsussal kísért entitássá vált, az ebben szenvedőket a fenti két kórokozóval szemben immunizálni szükséges. Cikkünkben citokinviharral komplikált COVID–19-ben, valamint invazív Streptococcus pneumoniae betegségben szenvedő, majd kórházi ellátása során de novo myeloma multiplexszel diagnosztizált felnőtt beteg esetét ismertetjük, végül röviden áttekintjük az ezzel kapcsolatos legfontosabb irodalmi adatokat. Orv Hetil. 2023; 164(20): 763–769.