A kórházi túlélést meghatározó tényezők a COVID–19-járvány 3. és 4. hulláma idején súlyos koronavírus-fertőzéssel intenzív osztályra felvett betegekben
Author:
Koller Ábel1, Márkus Eszter1, Ferenci Tamás23, Nardai Gábor1
Affiliation:
1. Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ Budapest, Fiumei út 17., 1081 Magyarország 2. Óbudai Egyetem, Élettani Szabályozások Kutatóközpont Budapest Magyarország 3. Budapesti Corvinus Egyetem, Statisztika Tanszék Budapest Magyarország
Abstract
Bevezetés: A COVID–19-pandémia során az intenzív osztályon
kezelt betegek halálozása, bár országonként eltérő, de mindenütt drámaian nagy
volt (20–60%). A rizikófaktorok azonosítása segítséget nyújt a betegség
patomechanizmusának megértésében, és támpontot ad a veszélyeztetett betegek
kiszűréséhez, a prognózis becsléséhez és esetleg a megfelelő kezelési modalitás
alkalmazásához is. Célkitűzés: Intenzív osztályunkra felvett
betegeken végzett vizsgálatunk a demográfiai és állapotsúlyossági faktorok
elemzése mellett a kezelési modalitás változásának hatását is vizsgálta a súlyos
állapotú fertőzött betegek kimenetelére a COVID–19-járvány 3. és 4. hullámában.
Módszer: Retrospektív, megfigyeléses vizsgálatban
rögzítettük a súlyos légzési elégtelenséggel, koronavírus-fertőzés miatt felvett
betegeink demográfiai, klinikai, kezelési és kimeneteli adatait.
Eredmények: Összesen 88 beteg adatait dolgoztuk fel. A
betegek 53%-a volt férfi, az életkor medián értéke 65 év, a medián BMI 29
kg/m2 volt. Nem invazív lélegeztetést 81%-ban, endotrachealis
intubálást 45%-ban, hasra fordítást 59%-ban alkalmaztunk. Vazopresszor-kezelésre
44%-ban volt szükség, szekunder infekció 36%-ban lépett fel. A túlélés 41%-os
volt. A túlélési rizikófaktorokat többváltozós modellezéssel is vizsgáltuk. Az
alacsonyabb életkor és APACHE II. pontszám mellett a nem diabeteses állapot járt
jobb túlélési eséllyel. A járvány során a betegek kezelése folyamatosan
változott – ennek hatásait is követtük. Igazolódott, hogy a kezelési protokoll
változása kedvező hatással volt a túlélésre (OR = 0,18 [95% CI: 0,04–0,76], p =
0,01976) még az APACHE II. pontszámra, nemre, BMI-re, két társbetegségre és két
gyógyszerre (remdesivir, tocilizumab) kontrollálva is.
Következtetés: A túlélés tekintetében az alacsonyabb
életkor és APACHE II. pontszám, illetve a diabetes hiánya volt kedvező tényező.
A kezdeti alacsony túlélési ráta (15%) a kezelési protokoll változása mellett
szignifikánsan emelkedett (49%). Közleményünk célja, hogy biztassunk minden
magyar intézményt saját adatainak közlésére, és ennek jegyében kezdeményezzük
egy hazai, szakmai adatbázis kialakítását. Orv Hetil. 2023; 164(17):
651–658.
Publisher
Akademiai Kiado Zrt.
Reference34 articles.
1. References 2. [1] Cassiano, N, Beatriz, A, Vitorino, F, Maia, SI, Iii, DO, Lourdes, M De, et al. (2020) Perinatal outcomes in pregnant women with hypertensive syndromes : An integra-tive review Introduction According to the guidelines of the American College of Obstetricians and Gynecologists presence of proteinuria and signs of severity. Based on this ,1-19. 3. [2] Koné, J, Traoré, SO, Touré, MK, Doumbia, D, Camara, D, Koné, P, et al. (2018) Impact de la Pré-Éclampsie sur la Morbidité et la Mortalité Néonatales Neonatal outcome in preeclampsia,19 (December):66-70. 4. [3] David, M, Moura, R De, Margotto, PR, Costa, KN, Rita, M, Garbi, C. (2021) Hyper-tension induced by pregnancy and neonatal outcome : Results from a retrospective cohort study in preterm under,1-12. 5. [4] Faso, B. (2015) L ' éclampsie au CHU-Yalgado de Ouagadougou ( Burkina Faso ) du 1 er avril 2013 au 31 mars 2014, 316-23.
|
|