Dual porosity water retention curves for characterizing the effect of soil tillage

Abstract

Szabadföldi kísérleteink során azt vizsgáltuk, hogy a különböző talajművelési rendszerek miként hatnak a talaj fizikai tulajdonságaira, különösen a talaj vízforgalmát jelentős mértékben meghatározó víztartóképesség-függvényekre (pF-görbékre). A talaj szerkezetét pórusméret-eloszlása alapján jellemeztük a különböző művelési rendszerekben. E célból egy- és kétpórusú pF-görbéket illesztettünk a talajművelési kezelések talajrétegeinek mért víztartóképesség-értékeire. Igazoltuk, hogy a kétpórusú pF-görbe valamennyi vizsgált kezelésben kisebb hibával illeszkedik a mért értékekre, mint az egypórusú görbe. A kétpórusú pF-görbe alapján jól elkülönült a vízforgalom szempontjából meghatározó makro- és mikropórus-tartomány, amit a művelés hatásainak értékelésére használtunk fel. Tanulmányoztuk a direktvetéses (bolygatás nélküli rendszer), a szántásos, a tárcsás és az egyéb agrotechnológiai beavatkozások hatását a talaj víztartó képességére. A művelés nélküli technológia alig változó makropórus-tartományt mutatott a különböző mélységekben, míg a szántásban a művelési mélység jól nyomon követhető volt a pórustartományok változásával. Az agrotechnológiai eljárások között eltérések voltak mind a pórusméret eloszlásában, mind a talajban található nedvességformákban. Az alkalmazott összetett függvényben a pórustartományok arányát kifejező w-érték tükrözte leginkább a talajművelések egyedi hatásait. Megállapítottuk, hogy a vizsgált termőhelyi feltételek között a mélykultivátoros művelési rendszer hozta létre a legstabilabb szerkezetű, valamint a víz- és levegőforgalmi szempontból legkedvezőbb talajállapotot.