Root analysis in stands of beech, hornbeam–pedunculate oak and Turkey oak

Abstract

Három klímajelző fafajú – egy bükkös, egy gyertyános–kocsányos tölgyes és egy cseres – faállományban végzett összehasonlító gyökérvizsgálatok eredményeit mutatja be a dolgozat. Az állományok talajtani és hidrológiai tulajdonságai többé-kevésbé megegyeznek. Klímájuk azonban különbözik, a bükkös a legnedvesebb, a cseres pedig a legszárazabb adottságú. A legfontosabb eredmények az alábbiak: – Az 50 mm-nél vastagabb gyökerek a talajba lefelé hatolva kizárólag a törzs alatt fordultak elő, a többi vastagsági csoportba (20–50, 5–20, 2–5 és 0–2 mm) tartozó gyökerek mennyisége viszont a törzstől távolodva fokozatosan csökkent. – Az egyes talajrétegekben (10–150 cm) lévő gyökerek összes tömege fölülről lefelé haladva fokozatosan csökkent. – A szívgyökérzettel rendelkező árnyéktűrő bükkösben a felső 30 cm-es rétegben a durva gyökerek (Ø>2 mm) aránya 66%, a fénykedvelő, karógyökérzetű csernél és kocsányos tölgyesnél pedig 50, ill. 45% volt. – Mindhárom ökoszisztémában a felső 100 cm-es talajrétegben elhelyezkedő gyökérzet tömege meghaladta az összes gyökértömeg 90%-át. – A fizikai talajféleség az egyes talajszintek finomgyökér-behálózottságát (Ø<2 mm) nagymértékben befolyásolta. – A finomgyökérzet és a hajtás (Ø<1 cm) tömegének aránya a legcsapadékosabb, azaz a legjobb vízellátottságú bükk esetében volt a legnagyobb (2,49), a kocsányos tölgynél 2,14, a legkedvezőtlenebb vízellátottságú csernél pedig 1,9 volt. – A föld alatti dendromassza aránya az egészhez (föld feletti és föld alatti dendromassza) faállományonként különböző volt: bükkösben 17%, a gyertyános–kocsányos tölgyesben 24%, a cseresben pedig 27%. – A kedvezőbb ökológiai, elsősorban klímaadottságok a szervesanyag-produkcióra pozitívan hatottak, mert a föld feletti dendromassza a jobb körülmények mellett abszolút értékben és arányában is nagyobb volt.