Affiliation:
1. 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani és Agrokémiai Intézet 1022 Budapest Herman Ottó út 15.
Abstract
Karbonátos Duna–Tisza közi homoktalajon vizsgáltuk a 0, 30, 90 és 270 kg·ha-1mikroelem-terhelés hatását a mustárra. A mikroelemek sóit egy ízben a kísérlet indulásakor, 1995 tavaszán szórtuk ki Cr2(SO4)3, K2Cr2O7, CuSO4, Pb(NO3)2, Na2SeO3és ZnSO4formájában. A 6 elem×4 terhelés = 24 kezelés×3 ismétlés = 72 parcellát jelentett, 7×5 = 35 m²-es parcellákkal. A termőhely a homoktalajokra jel-lemzően rossz vízgazdálkodású, aszályérzékeny és az NPK főbb tápelemekkel gyengén ellátott. A szántott réteg 0,7–1,0% humuszt, 2–3% CaCO3-ot tartalmaz, a talajvíz 5–10 m mélyen található. Alaptrágyaként 100–100–100 kg·ha-1N, P2O5és K2O hatóanyagot alkalmazunk évente az egész kísérletben. A főbb eredmények: – A száraz tavasz és az aszályos nyári időjárás eredményeképpen kis termések képződtek. A magtermés 0,8 t·ha-1, a szár + becő melléktermés 4,5 t·ha-1légszáraz tömeget ért el. A kísérlet 9. évében főként a Se-, és részben a 90, illetve 270 kg·ha-1Zn-kezelés utóhatása bizonyult toxikusnak. A Se-toxicitás döntően a generatív fázisban jelentkezett, a kontrollon mért szemtermés 85%-kal csökkent, az átlagos növénymagasság 96 cm-ről 53 cm-re mérséklődött, a melléktermés/főtermés aránya 5-ről 12-re tágult. A Na2SeO3formában adott szelén nagyobb része Ca-szelenátként már az altalajba mosódott. – Az ólom szennyezett talajon sem volt kimutatható a mustár szerveiben. A króm 2–3 mg·kg-1koncentrációt ért el a melléktermésben és 0,5 mg·kg-1mennyiséget a magban a Cr(VI)-kezelésben. A réz 2–3 mg·kg-1értékkel nőtt a nagyobb Cu-terheléssel, a cink maximálisan 20, ill. 33 mg·kg-1értékkel a magban, ill. a szárban. A szelén hiperakkumulációt mutatott 3-nagyságrendbeli dúsulással a kontrollhoz viszonyítva. A mustár magja élelmezési, hajtása/szára takarmányozási célokra alkalmatlanná vált az extrém Se-szennyezés eredményeképpen. – A felvett Cr 8 g [(CrIII)-kezelés)], 16 g [(CrVI)-kezelés)], Cu 33 g, Zn 197 g, Se 949 g mennyiséget tett ki hektáronként aratáskor a föld feletti biomasszában. Az Pb az 1 g·ha-1méréshatár alatt maradt. A 270 kg·ha-1Cr felvételéhez – hasonló körülmények között – 16675 évre [(CrVI)-kezelés)], a Cu kivonásához 8182 évre, a Zn esetén 1370 és a Se esetében 285 évre volna szükség. A fitoremediáció módszere nem tűnik hatékonynak erősen szennyezett talajok tisztításában. – Az 1 t szem + a hozzátartozó melléktermés ún. fajlagos elemtartalma extrém nagy értékeket mutatott: a P- és a K- 2–3-szor, a N- közel 4-szer, a Ca- és Mg-készlet 8-szorosan haladta meg a hazai szaktanácsadásban elfogadott tartalmakat részben az igen tág melléktermés/főtermés aránya, illetve az aszály miatt betöményedő ásványi elemkoncentrációk miatt. Nem ajánlhatók tehát a mustár elemigényének becsléséhez, félrevezetőek lehetnek. Valójában a száraz évben fel nem vett tápelemeket a következő évi növény hasznosíthatja, a trágyaigény csökkenhet. Kombájn aratásnál a felvett elemek zöme egyébként is a táblán marad, leszántják. Karbonátos termőhelyeken a Ca és Mg pótlása, kötöttebb talajokon a K-trágyázás válik feleslegessé.
Subject
Soil Science,Agronomy and Crop Science
Reference20 articles.
1. 9/2003 (III. 13.) ESZCSM: Az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter 9/2003. (III. 13.) ESZCSM rendelete az élelmiszerek vegyi szennyezettségének megengedhető mértékéről szóló 17/1999. (VI. 16.) EüM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny. 2003/25. sz. 1960–1966.
2. 47/2001. (VI. 25.) FVM rendelete a nemkívánatos anyagok és termékek megengedett mennyiségéről takarmányokban. Magyar Közlöny 2001/71. sz. 5049–5107.
3. Antal J., 1987. Növénytermesztők zsebkönyve. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest
4. Baranyai F., Fekete A. & Kovács I., 1987. A magyarországi talajtápanyagvizsgálatok eredményei. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.
5. Chaney, R. L., 1982. Fate of toxc substances in sludge applied to cropland. In: Land Application of Sewage Sludge. Intern. Symp. Proc. 259–324. Tokyo. Japan.