Forradalmak az attitűdkutatásban: A kognitív-kísérleti és társas konstruktivista kutatási programok összevetése

Abstract

Közel ötven éve zajlott a szociálpszichológia válságaként emlegetett tudománytörténeti eseménysor, melynek végén társas konstruktivista irányzatok szökkentek szárba. Ezek az irányzatok a szociálpszichológia számos területének alternatív megközelítését kínálják, szembefordulva a főáramot jelentő kognitív-kísérleti hagyománnyal tudományfilozófiai, episztemológiai és módszertani szempontból is. Az attitűdök vizsgálata mindkét irányzatban megjelenik, ami lehetőséget ad arra, hogy a szociálpszichológia egyik központi fogalmát több oldalról is értelmezzük, és a két irányzat viszonyát egy konkrét kutatási területen keresztül jobban megértsük. Nem meglepő módon a kognitív-kísérleti és a társas konstruktivista (diszkurzív) attitűdkutatást összevetve azt találjuk, hogy módszertani és fogalmi szempontból is több ponton kizárják egymást. A hipotetiko- deduktív és a realista metaelmélet különbségei, a mentális folyamatok és modellek központba helyezése vagy tagadása, a nyelvi jelentések kezelése, a fogalmi meghatározás, valamint a kutatások fókusza és eljárásai mind olyan kérdéseket fednek, melyekre összeegyeztethetetlen válaszokat ad a két irányzat. Mindezek ellenére vannak jelei annak, hogy a két gondolati hagyomány érdemi párbeszéd nélkül is kölcsönhatásba kerül, átszűrődő gondolatok és hibrid irányzatok útján.