Működési zavarok és megújulási törekvések a tudományos pszichológiában, a 21. század elején

Abstract

A 2010-es évek elején a tudományos pszichológiában kibontakozó működési zavarok és válságérzet (a tudományos csalások és visszavont publikációk számának megnövekedése, a vitatható kutatási eljárások, a gyenge vagy kétséges cikkek megjelenése vezető folyóiratokban, és a tudományos kommunikáció torzulásai) a Brian Nosek és munkatársai nevével jelzett „Megismétlési Projektben” (2011–2015) csúcsosodtak ki, egyfajta bizalmi válságot hozva létre. A pszichológiának szembe kellett néznie (más tudományágakkal együtt) a kutatási eredmények validitását és megbízhatóságát érintő problémákkal. Az alapos önvizsgálat sokféle – nem feltétlenül új keletű – hiányosságot tárt fel, amelyek különböző mértékben érintették a különböző kutatási területeket. Ilyen volt a pontos megismétlések hiánya, a konceptuális megismétlések visszásságai, a kutatói hipotézist nem igazoló negatív eredmények mostoha státusza, és az ezzel járó publikációs torzulás, a kutatói hipotézist alaptalanul megerősítő (hamis pozitív) eredmények elterjedtsége, és a nullhipotézis- teszteléssel és a statisztika alkalmazásával kapcsolatos korántsem új kritikák. A 2010-es évek vége felé már megfelelő rálátásunk van a feltárt problémákra, jobban értjük az okokat és háttértényezőket, és új megoldási módok és ajánlások is megfogalmazódtak. E tanulmányban a válság fő okainak, szimptómáinak és tanulságainak áttekintésére vállalkozom, és a kibontakozó reformmozgalom nyomán jelentkező új eljárásokra és ajánlásokra hívom fel a figyelmet. A pszichológia e válságperiódusban bizonyította önkorrekciós képességét. A kutatási és publikációs gyakorlatot a jobb működés irányába mutató impulzusok érik, de ezek hatása csak úgy tud érvényesülni, ha a kutatók mint egyének és mint kutatói közösségek tudatosabban viszonyulnak a problémák megoldásához.