Affiliation:
1. Észak-budai Szent János Kórház, Neurológiai Osztály – Stroke Centrum Budapest, Diós árok 1–3., 1125 Magyarország
2. Semmelweis Egyetem, Doktori Iskola, Egészségtudományi Tagozat Budapest Magyarország
3. Semmelweis Egyetem, Doktori Iskola, Elméleti és Transzlációs Orvostudományi Tagozat Budapest Magyarország
Abstract
Nyáltermelésünk folyamatos, a szájüregben összegyűlt nyálat rendszeresen nyeljük.
A páciens váladékkezelési képessége ezért nyilvánvaló változónak tűnik a nyelési
zavar megítélésében. Ennek ellenére még a validált, betegágy melletti
felmérésekben is különböző formában és hangsúllyal jelenik meg. Irodalmi
áttekintésünkben ezt a jelenséget, amelyet a szakirodalom nyálnyelésként vagy
száraz nyelésként ismer, a ’state-of-the-art’ típusú irodalmi áttekintés
módszertanával vizsgáltuk. Azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy hogyan
írható le a száraz nyelés élettana, van-e olyan neuroanatómiai jellegzetessége,
amely megkülönbözteti a táplálkozási célú nyeléstől. Továbbá milyen validált
száraznyelés-vizsgálatok vannak a dysphagia/aspiratio szűrésében, amelyeket a
hazai gyakorlatban is biztonsággal alkalmazhatunk? Vannak-e kifejezetten
száraznyelés-vizsgálati protokollok, létezik-e egységes gyakorlat? Dolgozatunk
eredményeként olyan alapelveket fogalmaztunk meg, amelyek több betegcsoportra is
általánosíthatók, közvetlen gyakorlati hasznát vehetik a felnőtt betegpopuláció
nyelészavar-ellátását végző szakemberek, és új kutatási területeket is
kínálhatnak. A betegvizsgálat során figyelembe kell venni a spontán nyelési
gyakoriságot. Spontán nyelési esemény hiányában stimulációval kell megkísérelni
a nyálnyelés kiváltását, majd csak ezt követően történjen a felszólításra
végrehajtott száraznyelés-teszt. Csak a nyálnyelés megfigyelését követően
történjen nyelésvizsgálat különböző konzisztenciákkal. A nyálnyelési
eredményeket mindig további, nyelészavarra utaló változókkal együtt javasolt
értelmezni. Orv Hetil. 2024; 165(12): 443–454.