A csecsemőtáplálás legfontosabb kérdései 100 évvel ezelőtt és napjainkban

Abstract

A pécsi Gyermekgyógyászati Klinika 1924-ben kezdte meg működését, a klinika első igazgatója a magyar gyermekgyógyászat egyik legkiemelkedőbb alakja, Heim Pál (1875–1929) volt. Heim Pál tudományos kutatóként és gyakorló gyermekorvosként egyaránt mélyrehatóan foglalkozott a csecsemőtáplálás kérdéseivel. Szinte sorra vette az anyatej és az annak hiányában felhasználható tehéntej különböző makronutriens összetevőit a csecsemőtáplálásban történő alkalmazhatóságuk szemszögéből, és vizsgálatainak eredményeiről a kor legjelentősebb gyermekgyógyászati tudományos folyóirataiban számolt be. Napjainkban nem a makronutriensek, hanem a csecsemőtápszert kis mennyiségben kiegészítő, biológiailag aktív összetevők állnak a csecsemőtáplálási kutatások középpontjában. A probiotikumok és a prebiotikumok a csecsemő székletflórájának befolyásolása útján, míg a legfontosabb ómega-3 hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsav, a dokozahexaénsav összetett lipidek alkotóelemeként fejthet ki kedvező egészségi hatást a csecsemő szervezetében. Az elmúlt három évtizedben közel azonos számú, nagyjából 150 és 200 közötti, azaz évi 5–6 randomizált, kontrollált vizsgálat tanulmányozta a probiotikumok, a prebiotikumok és a dokozahexaénsav csecsemőtápszerbe történő beillesztésének hatásait (196, 148 és 153, sorrendben). Míg azonban a probiotikumok és a prebiotikumok esetében határozott tudományos testületi állásfoglalások nem születtek, addig a dokozahexaénsavnak a csecsemőtápszerbe történő kötelező beépítésére törvényerejű hatósági előírást fogalmaztak meg, legalábbis az Európai Unió államaira vonatkozón. A dokozahexaénsavnak a csecsemőtápszer elengedhetetlen alkotórészeként való elfogadását nagyban megkönnyítette, hogy míg a dokozahexaénsav esetében egy kémiailag pontosan meghatározott vegyületről van szó, addig a probiotikumok és a prebiotikumok fogalma nagyszámú, különböző anyagot foglal magában. A pécsi Gyermekgyógyászati Klinika fennállásának centenáriuma alkalmából összefoglalóan megállapítható, hogy a csecsemőtáplálás kérdéseinek tanulmányozása a klinika tudományos kutatómunkájának és gyakorlatot fejlesztő tevékenységének igen eredményesen művelt területe volt nemcsak 100 évvel ezelőtt, hanem a közelebbi múlt évtizedeiben is. Orv Hetil. 2024; 165(22): 843–850.