Lehetne-e csökkenteni az enyhe koponyasérültek sürgősségi koponya-CT-vizsgálatainak számát?

Abstract

Bevezetés: A koponya- és agysérüléseket (craniocerebralis traumák) nemzetközileg elfogadott standardok alapján osztályozzuk, gyakoriságuk és megoszlásuk országonként eltérő. Magyarországon 100 000 lakosra évente átlagosan 2000 koponyasérülés jut, s ezeknek legfeljebb a negyede jár kórházi felvétellel. Az elrendelt sürgős CT-vizsgálatok száma az Egyesült Államokban és hazánkban is a duplájára nőtt az elmúlt 20–30 évben. A készült koponya-CT-k közel 90%-a bizonyult negatívnak. Az enyhe fejsérülést vagy agyrázkódást szenvedett betegek rövid ideig tartó eszméletvesztésről, átmeneti fejfájásról, retrograd amnesiáról vagy dezorientációról számolnak be, a GCS (Glasgow-i Coma Skála) szerinti 13–15-ös értékű tudatállapot mellett. Fizikális vizsgálat után ezek a betegek sürgősségi osztályon való megfigyelést követően elbocsáthatók lehetnek, mivel az eddigi gyakorlat alapján az elvégzett koponya-CT-vizsgálat kóros eltéréseket nem igazolt. Célkitűzés: A CT nem hatékony használata jelentősen növeli a betegek felesleges sugárterhelését, valamint az egészségügyi ellátás költségeit is. Ezek mérséklésére többféle, külföldön már jól bevált szabályozási rendszer van érvényben, amelyek azonban hazánkban még nem váltak rutinszerűen alkalmazhatóvá. Saját beteganyagunk adatainak áttekintésével azt vizsgáltuk, hogy szükséges volt-e minden esetben a koponya-CT-vizsgálat. Módszer: Megvizsgáltuk a Békés Vármegyei Központi Kórház Sürgősségi Osztályán jelentkező koponyasérült betegek ellátási gyakorlatát. Eredmények: Retrospektív elemzésünk alapján a Kanadai Koponya CT Szabályt alkalmazva a sürgős koponya-CT-vizsgálatok száma kb. 70%-kal lett volna csökkenthető. Következtetés: A külföldön már alkalmazott standard rendszerek hazai használatával lehetőség nyílna az enyhe fejsérültek ellátási hatékonyságának javítására a magyarországi sürgősségi betegellátó osztályokon is. Orv Hetil. 2024; 165(14): 538–544.