Affiliation:
1. Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika Budapest, Üllői út 78/b, 1082 Magyarország
Abstract
Bevezetés: Az obesitas-hypoventilatiós szindróma (OHS) a tartós
otthoni noninvazív légzéstámogatás leggyakoribb indikációja világszerte.
Magyarországon ma még kevés adat áll rendelkezésre előfordulásáról és
kimeneteléről, bár a tartós otthoni lélegeztetés finanszírozási és terápiás
lehetőségei közel egy évtizede elérhetők. Célkitűzés:
Vizsgálatunk célja az volt, hogy a Semmelweis Egyetem Otthoni Lélegeztetési
Programjában gondozott OHS-páciensek rövid és hosszú távú klinikai mutatóit
elemezzük, különös tekintettel a betegek hosszú távú túlélésére.
Módszer: Prospektív vizsgálatunk során azokat az
OHS-pácienseket követtük nyomon, akik esetében a tartós légzéstámogatás 2018.
01. 01. és 2023. 01. 30. között indult. Eredmények: A
vizsgálatba 63 OHS-beteget vontunk be. A hosszú távú légzéstámogatás 25 (40%)
esetben elektíven, 38 (60%) esetben pedig akut légzési elégtelenség kezelését
követően került beállításra. 6 hónap lélegeztetésterápiát követően a betegek
96,83%-a (61 páciens) jó együttműködést mutatott a terápiával. A
kontrollvizsgálat adatai alapján a betegek átlagosan napi 7,49 (± 2,92) órát
használták a noninvazív lélegeztetőgépet, és 54 páciens (86%) esetében elérhető
volt a normocapnia. A 63 beteg teljes gondozási ideje a megfigyelési időszak (67
hónap) alatt átlagosan 32,51 (± 18,45) hónap volt, és 6 hónaptól 66 hónapig
terjedt. Számításunk alapján a vizsgálatban részt vevők 5 éves kumulatív
túlélése 86% volt. Következtetés: Az OHS-betegek a protokoll
szerinti, célorientált tartós légzéstámogatás mellett igen jó klinikai
eredményekre és a nemzetközi irodalmi adatokhoz képest is kiemelkedő túlélésre
számíthatnak. Orv Hetil. 2024; 165(10): 385–392.