A gyermekkori alvászavarok háttértényezői: a szülők közötti konfliktusok, a szülő-gyermek kötődés, a nevelési stílus és a szülő-gyermek kapcsolat minősége

Abstract

A szakirodalmi adatok szerint az egészségesen fejlődő gyermekek 20–30%-a megtapasztal valamilyen alvásproblémát gyermekkorban. Csecsemőknél és kisebb gyermekeknél az alváshiány és a fiziológiás alvási ritmus felborulása a nappali nyűgösség mellett hosszú távon hatással van a fejlődés minden területére (a mozgás-, a kognitív, a nyelvi készségekre és az emocionális fejlődésre is). Nagyobb gyermekeknél és serdülőknél ez rövid távon nappali fáradtsághoz és figyelemzavarhoz vezet, idővel azonban súlyosabb hatások is lehetnek, a szellemi és a fizikai teljesítmény csökkenésén át a hangulatingadozásig, sőt depressziós és szorongásos tünetek megjelenéséig. Ezért különösen nagy jelentősége van minden olyan környezeti tényező ismeretének, amelyet összefüggésbe hozhatunk a gyermekkorban megjelenő alvásproblémák kialakulásával. A jelen szakirodalmi összefoglaló célja átfogó képet adni azokról a kutatásokról, amelyek a gyermekek alvászavarait családi kontextusban vizsgálják, hiszen gyermekkorban a család funkcionalitása meghatározó tényező a gyermekek alvásának minőségét illetően. Az alvásproblémák megjelenésében a szülők közötti kapcsolat minősége, a szülők konfliktusmegoldó stratégiái, a szülői szerepükben való funkcionalitás, a szülők mentális egészsége, a gyermekkel kialakult kötődés minősége, a szülők nevelési stílusa, az esti, elalvási rituálék mind fontos szerepet játszanak. Figyelembe véve az alvásproblémák hosszú távú negatív következményeit, érdemes számba venni a hatékony intervenciós lehetőségeket. Elmondható, hogy amennyiben a szülő a gyermeke alvásproblémájával keresi fel orvosát, úgy érdemes nagyító alá venni a család funkcionalitását, a szülők párkapcsolati minőségét, a szülő-gyermek kapcsolat minőségét is. Ha ezeken a területeken derül fény problémára, akkor a szakorvosi kezelés mellett érdemes javasolni számukra a szülő-csecsemő/kisgyermek konzultációt, szülőkonzultációt, esetleg párterápiás, családterápiás lehetőségeket, a probléma teljes körű és hosszú távú megoldása érdekében. Orv Hetil. 2024; 165(17): 652–663.