A poszt-COVID–19-szindróma (long-COVID) tünetei és a rehabilitáció lehetőségei

Abstract

Manapság a járványok korát éljük. Egyre több és egyre súlyosabb járvány jelenik meg. A 2019. évi koronavírus-betegség (COVID–19) rendkívül fertőző betegség, amelyet a súlyos akut légúti szindrómát okozó új koronavírus (SARS-CoV-2) idéz elő. A vírus feltételezhetően denevérről terjedt át az emberre. A Rhinolophus sinicus egyik vírusa 80%-os, míg a Rhinolophus affinis vírustörzse 96%-os hasonlóságot mutatott a SARS-CoV-2-vel. A COVID–19-fertőzés emberről emberre történő átvitele a betegek elkülönítéséhez vezetett. A betegség a globalizált utazások következtében világszerte elterjedt, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) világjárványnak nyilvánította, ma pedig jelentős közegészségügyi problémaként tartják számon. A fertőzés okozta akut tünetek mellett a pácienseknek és a társadalomnak szembesülnie kell a vírusfertőzés hosszú távú egészségkárosító szövődményeivel is, mely állapotot poszt-COVID–19-szindrómának (angolul: long-COVID) neveznek. A posztakut-COVID–19-szindrómán belül két szakaszt különítenek el: az akut fertőzést követő 4–12 hét közötti szubakut-COVID–19-szindrómát és a 12 héten túl is fennmaradó tünetekkel jellemzett poszt-COVID–19-szindrómát. A betegséget a tünetek sokféle skálája jellemzi, amelyek több szervrendszerre is kiterjednek. A panaszok kezelése elsősorban a tünetek kezeléséből, valamint multidiszciplináris rehabilitációból áll. A COVID–19 elleni védőoltás a világjárvány mérséklésének egyik legfontosabb eszköze. Az elmúlt évek kiterjedt kutatásai igazolják a COVID–19-vakcinák hatékonyságát. Nemzetközi tanulmányok kimutatták, hogy a vakcina protektív tényezőnek bizonyult a hosszan tartó COVID-tünetekkel szemben. Az összefoglaló tanulmányban irodalmi adatok alapján áttekintettem a COVID–19 tüneteit, epidemiológiáját, átvitelét, patogenezisét, továbbá a poszt-COVID–19-szindróma egyes szervrendszerekre gyakorolt hatásait, a rehabilitáció lehetőségeit és a vakcinák hatását a tünetek kialakulására. Orv Hetil. 2024; 165(33): 1266–1274.