Affiliation:
1. Dél-budai Centrumkórház, Szent Imre Egyetemi Oktatókórház, Anyagcsere Központ Budapest, Tétényi út 12–16., 1115 Magyarország
2. Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Klinikai Központ, Külső Obezitológiai Tanszék Budapest Magyarország
3. Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Klinikai Központ, II. Sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrologiai, Diabetológiai Centrum Pécs Magyarország
4. Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Obezitológiai Tanszéki Csoport Budapest Magyarország
5. Óbudai Egyetem, Neumann János Informatikai Kar, Élettani Szabályozások Csoport Budapest Magyarország
6. Dél-budai Centrumkórház, Szent Imre Egyetemi Oktatókórház, Kiemelt Hotelszolgálat I. Budapest Magyarország
7. Kistarcsai Flór Ferenc Kórház, III. Belgyógyászat-Kardiológiai Osztály Kistarcsa Magyarország
Abstract
Bevezetés: A cardiovascularis betegségek szekunder
prevenciójában kiemelkedő szerepet játszanak a sztatinok. Az akut myocardialis
infarktust követően az „evidence-based” gyógyszeres terápia egyik meghatározó
eleme a sztatinkezelés. Célkitűzés: A szerzők célja a
sztatinterápia ötéves perzisztenciájának vizsgálata és az egyes hatóanyagok
terápiahűségének összehasonlítása volt, akut szívizominfarktust követően.
Módszer: A szerzők először azokat a betegeket választották
ki az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából, akik 2009. 01. 01. és
2009. 12. 31. között akut szívizominfarktus BNO-kódjaival szerepeltek. Ezt
követően azokat a betegeket emelték ki, akik ebben az időszakban bármely sztatin
hatóanyag receptjét kiváltották, és a beválasztást megelőző egy évben
sztatinrecept-kiváltással nem rendelkeztek. Minden beteg
sztatinrecept-kiváltását 5 évig követték 60 napos „grace” periódust tolerálva. A
vizsgált időszak alatt elhunyt betegeket kizárták a vizsgálatból. A
perzisztencia modellezésére a túlélés-analízis klasszikus eszköztárát
alkalmazták, amelynél a „túlélési” idő a gyógyszer szedésének abbahagyásáig
eltelt idő volt. Eredmények: 6192 beteg felelt meg a
beválasztási követelményeknek. A rozuvasztatin ötéves perzisztenciája 24,40%, a
fluvasztatiné 16,79%, az atorvasztatiné 15,47%, míg a szimvasztatiné 11,46%
volt. A sztatinszedés – megengedve a „switch”-et az egyes hatóanyagok között –
ötéves perzisztenciája 30,48% volt. A rozuvasztatinhoz (referencia) képest az
atorvasztatin elhagyásának kockázata 37%-ponttal (HR = 1,37, 95% CI: 1,29–1,46
p<0,001), a fluvasztatiné 65%-pontttal (HR = 1,65, 95% CI: 1,47–1,85,
p<0,001), míg a szimvasztatiné 66%-ponttal (HR = 1,66, 95% CI: 1,36–2,00,
p<0,001) volt nagyobb. A 60 napra korlátozott átlagos gyógyszerszedési idő
9,4 hónap volt a szimvasztatin, 18,5 hónap a fluvasztatin, 22,3 hónap az
atorvasztatin, míg 28,4 hónap a rozuvasztatin esetében.
Következtetés: A szerzők akut szívizominfarktuson átesett
betegek ötéves sztatinszedését vizsgálva megállapították, hogy jelentősen
csökken a terápiahűség ennyi idő elteltével, illetve jelentős különbségek
mutatkoztak az egyes sztatin hatóanyagok között. A legmagasabb ötéves
perzisztenciával a rozuvasztatin rendelkezett. Orv Hetil. 2024; 165(5):
171–176.