Synovialis folyadékból nyert extracellularis vesiculák proteomja és azok lehetséges funkciója befertőződött ízületi protézisekben

Abstract

Bevezetés: A periprotetikus infekciók ellátása jelentős kihívás elé állítja az operáló orvost, mind diagnosztikai, mind terápiás tekintetben. Az utóbbi években a mozgásszervi kutatások során egyre növekvő figyelmet kaptak az extracellularis vesiculák. Az extracellularis vesiculák által szállított fehérjék tömegspektrometrián alapuló azonosítása fontos lépés, mely segíthet megérteni a védekezési folyamatban betöltött biológiai funkcióikat. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja volt az akut és a krónikus fertőzött mintákból izolált extracellularis vesiculák fehérjetartalmának megismerése, azonosságok és különbségek keresése – az „egy legjobb biomarker” megtalálása helyett a lehető legtöbb, detektálható mennyiségben jelen lévő extracellularis vesiculába zárt fehérje vizsgálata és biológiai folyamatokba illesztése. Módszer: Prospektív, monocentrikus vizsgálatot végeztünk, a beválasztási kritériumok a 2018-as MSIS-kritériumokon alapultak. A vizsgálatba 13 (n = 13) beteget vontunk be, minden beteg periprotetikus infekció miatt került műtétre. 6 (n = 6) betegnél akut purulens (akut csoport) folyamatot, míg 7 (n = 7) betegnél ’low-grade’ infekciót (krónikus csoport) igazoltunk. Az extracellularis vesiculák izolálása minden esetben a protézist körülvevő synovialis folyadékból történt. A tömegspektrometriai vizsgálattal azonosított fehérjék funkcionális alapú klaszterezésére a STRING, KEGG, Gene Ontology adatbázisokat használtuk. A végleges vizualizáció Cytoscape 3.9.1. szoftverrel történt. Eredmények: Az extracellularis vesiculák feltárása után 222 db fehérjét azonosítottunk, melyek vagy az akut, vagy a krónikus minták valamelyikének több mint felében fordultak elő. Csak az akut minták több mint felében 50 db fehérjét; csak a krónikus minták több mint felében 33 db fehérjét; egyszerre mindkét csoport több mint felében 86 db fehérjét azonosítottunk. Ezek alapján készültek a funkcionális klaszterek. Megbeszélés: A protézisfertőzések diagnosztikájában régóta megvan a törekvés, hogy megtalálják az „egy legjobb biomarkert”, amely biztosan különbséget tud tenni fertőzött és nem fertőzött protézislazulás között. Következtetés: Vizsgálatunk célja nem egy újabb biomarker kiválasztása volt, hanem az extracellularis vesiculákban szállított fehérjék biológiai folyamatokban betöltött szerepének ábrázolása, leírása, amellyel jobban betekinthetünk a periprotetikus infekció során zajló folyamatokba. Orv Hetil. 2024; 165(3): 98–109.