Affiliation:
1. 1 Technológiaértékelő Főosztály, Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi IntézetBudapest, Zrínyi u. 3., 1051
2. 2 Általános Orvostudományi Kar, Transzlációs Medicina Intézet, Pécsi TudományegyetemPécs
Abstract
Absztrakt:
Bevezetés és célkitűzés: A jelen kutatás célja, hogy
szisztematikus irodalomkeresésre épülő hálózati metaanalízis segítségével
összehasonlítsa a 2-es típusú cukorbetegség terápiájában alkalmazott,
metforminnal kombinált nátrium-glükóz kotranszporter-2 (SGLT2)-gátlókat a
húgyúti fertőzések kialakulási kockázatának vizsgálatán keresztül.
Módszer: A MEDLINE és EMBASE adatbázisokban történt
irodalomkeresés alapján beválogatott randomizált, kontrollos klinikai
vizsgálatok húgyúti fertőzések gyakoriságára vonatkozó eredményeit hálózati
metaanalízis segítségével foglaltuk össze, melyben a közös komparátor a
placebóval kombinált vagy monoterápiaként adott metformin volt.
Eredmények: Az irodalomkeresés során 10 165 hivatkozást
azonosítottunk, s ezek közül 10 közlemény eredményeit tartalmazza a hálózati
metaanalízis, amely alapján a húgyúti fertőzések kockázata a metforminnal
kombinált, kis dózisú ertugliflozin mellett számszerűleg alacsonyabb volt a
többi SGLT2-gátlóhoz képest (ertugliflozin, 5 mg vs.
empagliflozin, 10 mg: RR = 0,606, 95%-os CrI: 0,264–1,415; ertugliflozin, 5 mg
vs. dapagliflozin, 10 mg: RR = 0,853, 95%-os CrI:
0,301–2,285). Az empagliflozin 25 mg-os dózisa mellett a húgyúti fertőzés
kockázata számszerűleg alacsonyabbnak adódott az ertugliflozin 15 mg-os (RR =
0,745, 95%-os CrI: 0,330–1,610), valamint a dapagliflozin 10 mg-os (RR = 0,680,
95%-os CrI: 0,337–1,289) dózisához képest. A hatóanyagok, illetve a dózisok
közötti eltérés a húgyúti fertőzések tekintetében nem bizonyult statisztikailag
szignifikánsnak. A metaregressziós elemzések alapján a kiindulási éhomi
plazmavércukorszint statisztikailag szignifikáns, pozitív irányú összefüggést
mutatott a húgyúti fertőzések relatív gyakoriságával (β = 0,785, 95%-os CrI:
0,062–1,587). Következtetések: A húgyúti fertőzések relatív
gyakoriságát vizsgálva nem igazolható statisztikailag szignifikáns különbség a
vizsgált, metforminnal kombinált SGLT2-gátló kezelések között. A jelen tanulmány
példaként szolgálhat arra, hogy szabadon rendelkezésre álló eszközök
felhasználásával lebonyolítható egy hálózati metaanalízis, amely az egészségügyi
technológiák relatív hatásosságának, biztonságosságának értékeléséhez gyakran
nélkülözhetetlen. Orv Hetil. 2020; 161(13): 491–501.