A bölcsességfog és az occlusio szerepének vizsgálata a mandibulaangulus és -condylus töréseiben

Abstract

Absztrakt: Bevezetés és célkitűzés: Retrospektív keresztmetszeti vizsgálatunk célja az occlusiós megtámasztás és az alsó bölcsességfog szerepének vizsgálata volt az angulus- és condylustöréseknél. Módszer és eredmények: Egyoldali, izolált angulus- vagy condylustörött betegeket vizsgáltunk. Az adatgyűjtés betegkartonok és panoráma-röntgenfelvételek segítségével történt. Vizsgálatunkban az elsődleges prediktor változó az occlusiós megtámasztás minősége, a másodlagos prediktor a bölcsességfog jelenléte vagy hiánya volt. A kimeneti változó a törés típusa, illetve az egyéb prediktorok a demográfiai adatok voltak. A prediktorok és a kimeneti változók közti összefüggéseket khi-négyzet-teszttel és logisztikus regressziós analízissel vizsgáltuk. Az angulustörött csoportot 43 (átlagéletkor: 29,9 ± 12,8 év; 98,4% férfi), míg a condylustörött csoportot 37 beteg (átlagéletkor: 46,8 ± 20,2 év; 62,2% férfi) alkotta. Angulustörés esetén 81,4%-ban, míg condylustörés esetén 51,3%-ban láttunk kétoldali occlusiós megtámasztást (p<0,001). Kétoldali occlusiós megtámasztás esetén az angulustörés esélyhányadosa 4,2 volt (p<0,006). Az angulustörések 86%-ában, a condylustörések 43,2%-ában volt jelen bölcsességfog a törés oldalán (p<0,001). Azonos oldali bölcsességfog jelenléte esetén az angulustörés esélye a 8,1-szeresére emelkedett (p<0,001). Amennyiben kétoldali occlusiós megtámasztás és törésoldali bölcsességfog is jelen volt, az angulustörés esélye a 15,9-szeresére nőtt (p<0,001). Következtetés: Az occlusiós megtámasztás és a bölcsességfog együttes és külön-külön való jelenléte is egyértelműen fokozta az angulustörés, és csökkentette a condylustörés rizikóját, míg hiányuk a condylustörés rizikóját fokozta, és az angulustörés esélyét csökkentette. Orv Hetil. 2020; 161(28): 1166–1174.